Van nekem ez a nagy kedvenc filmem, a Boondock Saints, mindenki tudja.
Október végén jön a folytatás, amit keresztbe tett ujjakkal várok, nehogy rossz legyen, közben pedig olvasgatom az interjúkat a szereplőkkel. Ennek érdekében be is jelöltem Sean Patrick Flanery-t a twitteren, mert folyamatosan tolja ki a cikkek linkjeit és a ma reggeliek közül az egyikben szó volt egyéb filmjeikről (SPF, illetve Norman Reedus szerepeiről és rendezéseiről.)
Így bukkantam rá újra a Sunshine Supermanre, amiről tudtam, hogy Flanery tervbe vett mozija, de azt nem, hogy miről szól.
Azt sem, hogy az egész egy novellán alapul, amit ő írt, a novella pedig igaz történet.
Szuperhős nincs benne, ez egy amolyan keserédes, romantikus sztori, amit jó lenne látni filmen is. Az oka annak, hogy belinkelem ide nem más, minthogy csodálatosan van megírva, vagyis épp olyan hosszan és módon, hogy az ember gyakorlatilag kényszert érez arra, hogy szó szerint bemagolja és imádnivaló részletekkel van tele, mint a kis humor a gyerekek által elképzelt antigravitációs eszköz megmosolyogtató működési elvével kapcsolatban, hogy csak egyet említsek.
(Fenébe is, mindjárt nekiülök és lefordítom magyarra.:)
