Olyan közutálatra emlékszem ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy eszembe sem jutott megnézni azóta, hogy tavaly vetíteni kezdték.
A játékosok talán azt várták, hogy ez olyan lesz, mint a Modern Warfare vagy ha nem, akkor meg megsértődtek azon, hogy "már megint negatív színben vannak feltüntetve". Pedig a Gamer magasról tesz arra a témára, hogy a játékosok okés vagy selejt emberek-e.
A film összes mondanivalóját eldurrantják rögtön az ötödik percben (a többi mondhatni videoklip), amikor Ken Castle felteszi a kérdést:
Van a társadalom, amiben létezünk és van a társadalom, amiben élünk. Melyik a fontosabb? Melyik a valóságosabb?
Bár nem pont ezeket a szavakat használta, a lényeg ugyanaz és nem kell ehhez közelről sem a videojáték. Elég a fórum, az arckönyv, az álnév és álca mögé rejtőzés, a szociális élet és kapcsolatok valódi helyett virtuális módon történő megélése.
Lehetett volna sokkal mélyebb is a történet, de ezzel a bivalyerős felbontással és sokkoló színvilággal felturbózott másfél órás videofricska olyan volt, mintha a következő vagy azutáni generáció PS Home-járól vagy a next-nextgen 2nd Life-ról láttam volna trailert. Miközben a rendezők beleröhögtek mind az elhízott csak a játék játékosok, mind a felelőtlen, a jólétbe beleszületett dúsgazdag tinik képébe.
A film nézése közben merült fel bennem:
Milyen szépen elvált egymástól az angolban a játékos (player) és játékos (gamer) fogalma.
A különbség az, amit csinálnak. A player játszik, a videojátékban a kihívást, a játékot, az interakciót keresi. Ezzel szemben a gamer olyasvalaki, aki videojátékot "használ", függetlenül attól, hogy az amit csinál mennyire van közel vagy távol a hagyományos értelemben vett játéktól, játszástól.
....
A Society és Slayers (elméleti) technikai megoldása végre válasz arra is, hogyan érhető el a halhatatlanság. Korábban rengeteget agyaltam azon (természetesen sci-fi szinten), hogy ha a sejtregenerációt kivesszük a képből, akkor hogyan tehető örökéletűvé az ember.
Regenerálódik egyáltalán bármi az agyban?
Egyetlen megoldásként az jutott eszembe, hogy az agysejteket fokozatosan kellene mesterségesre cserélni, miközben megmaradnak azok az idegi kapcsolatok, amik a megtanultakat konzerválják. (feltételezve, hogy a memória nem más, mint egy hatalmas szerekezetben felépült minta). Persze ha ez sikerülne, akkor az ember nem csak géppé és/vagy halhatatlanná válna, hanem másolhatóvá is.
