Most komolyan...
Hogy lett 10/10, vagy ahhoz nagyon közeli szinte mindenhol az
Uncharted 3 értékelése, hogy van az, hogy szuperlatívuszokban beszélnek róla?
Költői kérdés..
Az első 9 fejezeten halálra untam magamat. A feladványok a játékban
kiakasztóan egyszerűek, de a csapattársak meg sem várják, hogy
gondolkodni kezdjen az ember, már lökik is a megoldást, majdnem olyan
szinten, mint a retek klubos betelefonáló műsorokban.
Legszívesebben otthon hagytam volna Sully-t, meg a többieket. Furcsa,
de az ICO vagy akár Resi4 után a Fable-nek, de az Unchartednak sem
sikerült kihozni semmit a játékost követő partner kínálta
lehetőségekből.
A lövöldözés ugyanolyan, mint eddig, nem fejlődött semmit. Így csak
akkor izgalmas igazán, amikor már irreális mennyiségben jönnek az
ellenfelek minden irányból. A lopakodás kiaknázhatatlan, a terep
rombolása, mint lehetőség a harcban csak két alkalommal van jelen, az
újonnan bevezetett frigyládás (Indy vs nagydarab náci katona) bunyó
pedig nagyon egyszerű, bugyuta és túl sokszor kényszerítenek rá. Az ugrálós részekről jobb nem
beszélni: ez nem platformer. Nem kell hozzá ügyesség, különösebb
reflexek sem, de nem hordoz olyan kihívást sem, mint a régi Tomb
Raiderek, amikben meg kellett keresni a megfelelő utat a több
lehetséges közül. Kizárólag azért kell a játékban mászni, hogy teljen
az idő, tovább a pályán tartsák ezzel is az embert.
A 10.(?) fejezettől, Jementől kezdve már tudtam élvezni legalább a játék film
részét (azt nagyon is). Gyönyörű és extrém helyszíneken történik az akció;
a zene teljes mértékben Indiana Jones koppintás, csakúgy, mint a
jelenetek egy része (nyúlkálás a fali üregekbe, kapcsolókat keresve,
lóról járműre ugrálás, bunyó, vissza, és így tovább. (Ezzel szemben az első 9-ben inkáb erőltetettnek hatottak a dolgok, például a menekülés a francia kastélyból).
De ha mindezt összehasonlítom egy egyszerű, ezeréves platformjátékkal,
akkor tiszta, hogy Drake kalandjaiban csak a túlfeszített lövöldözés
közben érzem azt, hogy csinálok valamit. Míg Marionál tudom, hogy
minden rajtam áll.
Emiatt az Uncharted 3 számomra nagyon ritkán volt képes feladatot és
sikerélményt nyújtani.
Pedig csak egy dolog kellene az egészhez: merni megtörni a ritmust.
Hagyni, hogy a játékos kérje meg Sully-t arra, hogy bakot tartson, de
tehesse meg ezt bárhol. Hagyni, hogy a játékos találja ki a
megoldásokat, ne az npc-k súgják a fülébe. Hagyni, hogy akkorát
ugorjon és abba az irányba, amekkorát és amerre csak akar.
És akkor talán nem kellene kötelezően seregnyi ellenfelet uszítani a
nyakába, szigorúan betartott időközönként.
Nagyon felemás összképet mutat a játék olyan szempontból, hogy a harc néha nagyon kemény, de a többi részt analfabéták szintjére lőtték be. Az nem játékélmény, hogy előre nyomom a kart és nyomkodom az X-et. (platform részek)
Arról nem is beszélek, hogy a harmadik epizódra mennyire meguntam már a
többezer éves kultúrák által hátrahagyott feladványokat, melyek
pofonegyszerűen, akár találgatással is megoldhatók, pedig épeszű ember
titkokat nem rejt ilyenek mögé.
Több Tomb Raidert (feladványt, játékelemet) szeretnék az Unchartedbe,
de a Tomb Raiderben lesz egyre több Uncharted ("epic" filmrészlet)...
