Nem helyi lakosként, rendes szállás - vagyis valós alvási lehetőség - nélkül a soproni hőségben két dolgot tehet az ember a fesztivál koncertjeinek üresjáratában, ha nem akar széndarabbá zsugorodva füstölögni az égető nap alatt vagy teljesen megőrülni a sátrak közt szédelgő tinik ordibálásától és/vagy a "mikor és hogy rúgtam be nagyon" kicsengésű sztoriktól.
Vagy beül a kocsiba és elhajt a tizenegykét kilóméterre fekvő, nyugis fertőrákosi strandra, hogy valamelyik fa árnyékában, leégéstől védő naptejjel átitatva pihenje ki az éjszakát vagy beveszi magát a helyi plázába, hogy a légkondícionált moziban szenderegjen.
Jómagam a nappalokat ezen két módszer váltogatásával vészeltem át, minek eredményeképp még a Perzsia hercegének limonádészerűen fogyasztható adaptációját is sikerült túlélni, majd másnap, érdeklődésemre igényt tartani képes film híján elkezdtem nézegetni a kirakatokat, s gondoltam bekukkantok a játékterembe, hátha van itt az osztrák sógorokhoz közel is pár ócska, de még működő flipperautomata a nyerőgépeken kívül.
Szerencsém volt, a trükkös tükörképernyős Star Wars Ep. I és Revenge from Mars mellett még egy általam korábban sosem próbált Shrek asztal is ott terpeszkedett várva, hogy néhány százast beleengedjek.
A játékterem egyébként a szokásos felépítéssel bírt: három flipper, Time Crisis 2, House of the Dead és még egy fénypisztolyos játék (az, amiben helikopterben ülve, hatalmas impulzuskarabély kinézetű gépfegyverekkel kell szórni mindent, ami mozog), a másik oldalon pedig Sega Rally és egyéb beleülős racerek.
Volt azonban egy sosem látott gép, a 2003-as, Gaelco-Namco-féle TOKYO COP, ami azonnal felhívta magára a figyelmet azzal, hogy nyomógombos telefonokról koppintott, numerikus billentyűzet volt elhelyezve műszerfalának oldalán.
A demóból kiderült, hogy a játék egy Chase HQ-hoz hasonló (egyszerű de nagyszerű) alappal rendelkezik, vagyis rendőr szerepbe bújva körözött bűnözőket kell kiiktatni azzal, hogy utolérve őket hátulról vagy oldalról tönkrevágja az ember a járgányukat. A különbség annyi, hogy ez alkalommal mindezt 3D-ben, úgymond szabadon bejárható és tereptárgyaiban rombolható, nyitott városban kell megtenni. A forgalmat pedig meg lehet bénítani a rendőrautó szirénájának bekapcsolásával. Az elfogott rosszarcúak után újabb és újabb autók válnak elérhetővé, az őrs ranglétráján szépen lehet felfelé törtetni, néhány fejezet után pedig talán az intróból megismert gumigyurma karakterek is mutatnak valamit, valamiféle videóban.
Két és fél komoly fícsöre van a gépnek: a vezérelt ülés, ami a legtöbb játéktól eltérően tehát nem fixált, hanem kanyarodásnál, farolásnál és ütközésénél ügyesen mozog, illetve a mentési lehetőség, ami a game over utáni rangot, megszerzett autókat regisztrálja az automata memóriájában, s teszi így újra előhívhatóvá később. Utóbbihoz a ranglistán megadott 3 betűs név mellett egy 4 számjegyű kódot is meg kell adni. Ha valaki épp arra jár és olyan kedve van, akkor töltse be nyugodtan az állásomat (A N T - 1 9 7 6 ), bár sokat nem nyer vele, három gengsztert sikerült elkapnom és egy új kocsit megszereznem a flipperezés után maradt 2 db érmémmel. A maradék fél fícsör nem más, mint a co-op mód, de ehhez két kabinet linkelésére lenne szükség, a soproni plázában pedig csak egy volt, s talán idehaza ez az egyetlen ilyen árkád játék.
Grafikáját tekintve PS2 alatti, szalagfűrészeket megszégyenítően recés a színvonal, az introban robotszerűen animált figurákkal, a bonyolítatlan játékmenet viszont azonnal szerethetővé és játszhatóvá teszi. Nitro nincs, a kocsi nem sérül ütközéseknél, egyszerűen csak lemarad egy kicsit, ami a folyamatosan fogyó idő miatt veszélyes. A játék megnyerésének titka a térkép megtanulása lehet (feltételezve, hogy a körözött bandatagok szeretnek mindig ugyanazon az útvonalon haladni. A játéktermi hangulatnak (és talán az ezzel járó nosztalgiának) köszönhetően egész élvezetes, ha legközelebb arra járok (a Fertő tó miatt ez bőven a bekövetkezés valószínűsíthető tartományában van) váltok egy ezrest. Szívesen látnék hasonló ötleten alapuló, de finoman felturbózott verziót PSN/Live színekben.
Kifelé jövet beleütköztem még két derékig érő, érdekes, kifejezetten kiskorúak számára készült szerkezetbe. Beülős, kormányos játékok voltak ezek is, de talán hat éves korig fér el bennük kényelmesen a játékos. Az aprócska, 4:3-as kijelzőkön pedig egy autót lehetett irányítani balra és jobbra, a néha felülről érkező akadályokat elkerülendő. A Bebe TV adásaira emlékeztető módon gügyék és aranyosak voltak, de ha a '90-es évek elején járnánk, azt mondanám, hogy talán nem kellene ilyen korán elkezdeni rászoktani a srácokat a játéktermezésre. Ma viszont örül az ember, ha lát bent valakit, azok is többnyire csak azért vannak ott, mert van még fél órájuk filmkezdésig.
