Amellett, hogy a magyar sajtóban szinte teljesen lehúzták, valahol azt olvastam róla, hogy a My Blueberry Nights egy Wong Kar Wai light mozi.
Az lenne? Igen, az. Vagy inkább egy nyugati piacra szánt remake.
A rendező első angol nyelvű filmje hozza, sőt talán még meg is fejeli azt az audiovizuális élményt, amit előző munkái nyújtanak, a rá jellemző kamera beállításokkal, élénk gyümölcsös pitét idéző színvilággal, remekül eltalált és beillesztett zenékkel és még a szereplők játéka is remek, de..
De ez alkalommal a történet valahogy egyszerűbb, kiveszett az a komikum, amit a Chungking Expressben vagy a Bukott angyalkákban a különleges helyzetjelenetek adtak és magától értetődően nincs meg benne az a különlegesség sem, amit a hongkongi környezet kölcsönöz filmjeinek.
Az alapszituáció kísértetiesen hasonlít a Chungkinghoz, adott egy bár/étterem pultjánál dolgozó és egy oda betévedő kiábrándult szerelmes és az otthagyott kulcs. Kettejük körülményes egymásra találásaáról van szó most is, illetve a képbe beúszó, egyéb kis-nagy élettörténetekről. Csak most picit másképp, a vicces jelenetek helyett inkább szomorúakkal fűszerezve, de hangulatát tekintve a film nyugodtan feltehető a korábbi Wong lemezek, kazetták mellé a polcra, de első Wong filmnek nem ajánlom. Inkább csak a Chungking után, ha az tetszett.
A rendező azzal is ismétli önmagát, ahogy a színészeket kiválasztja: az eredeti női főszerep énekesnőből lett színésznője Faye Wong helyére Norah Jonest teszi; a férfi szerepben pedig az egyben rendkívül tehetséges, másrészt a nők kedvencének számító Takeshi Kaneshiro helyén a hasonló, ha nem jobb jellemzőkkel bíró nyugati megfelelő Jude Law látható.
A film romantikusnak romantikus, de nem bőgetős, lassúnak lassú és lightnak light, mégis - a megszokott módon - annyira jók a mondatok, annyira jó, ahogy a kamera be-bekukucskál az ablakon, hogy a kék éghez tökéletesen passzolnak a homoksárga fényben úszó kövek és a cseresznyeszín Jaguár, na és hogy pont olyan zene van pont akkor hozzávágva, amilyen és amikor kell, hogy - a megszokott módon - ezt a filmet is reggeltől estig képes lennék folyamatosan nézni. Másnak meg talán olyan lomha lehet, hogy úgy érzi, reggeltől estig csak ezt nézte.
Iskolapéldája annak, ahogy a mit és hogyanból a hogyan felülbírálja a mit.
Dvd-n (A távolság íze címen) magyarul is fellelhető, Blu-rayből viszont egyelőre csak angol nyelvű, B-régiós létezik (régiózáras).
Ami sajnos az amerikai PS3-at nem szereti.Van persze japán, A-régiós BD, de embertelenül magas az ára a britthez viszonyítva.
A film hangulata megidézhető a soundtrackből való szemezgetéssel:
norah jones the story ruth brown looking back mavis staples eyes on the prize amos lee skipping stone cat power the greatest
