"...olyasmi, amit biztos magaddal viszel és amiket az újgenerációs RPG-ktől ezentúl számon kérsz majd!" - 9.5 576kByte
"................................" - 9.1 - Gamestar
(nem írnak semmi kiemelkedően pozitívat az egész cikkben, negatívat annál inkább -,mégis 9.1 a játék értékelése)
"...a harmadik rész többször is a zsenialitás határán egyensúlyoz" - 8.5 - Gamer365 8.5
"Érdemes időnként csak megállni és körülnézni, hogy milyen csodálatos is ez a világ, amiben vagyunk" - 8.0 - gamekapocs
A szójáték fejtegetésébe inkább nem megyek bele, pedig mennyire találó így fordítani a játék címét.
Fabula 3 avagy tanulságos mese arról, hogy már nem lehet hinni Zsurnalisztán médiumainak virtuális papírra vetett szavaiban.
Miért ne alapon, képzeletben játsszunk magyar Fable 3 game of the year játékborító szerkesztősdit.
Az ilyenekre szokás ráírni, ezeken szokás idézni a neves és megbízható kritikusok mondatait.
"Fable III: a harmadik rész többször is a zsenialitás határán egyensúlyoz" - Gamer365 8.5
Ha írok 2010-es legnagyobb csalódások listát, akkor ez a játék a tetején
Van ez a játéksorozat, amibe bepakoltak pár remek ötletet, de egyiket sem sikerült működőképesen megvalósítani.
most már végigjátszom, mert eléggé előrehaladtam a sztoriban, de ez nagyon gyenge...
semmit sem kell szinte csinálni. beállok középre, nyomom a területre ható mágiát folyamatosan, ha meg kevesebben jönnek, akkor lövök párat a puskával, hogy színesítsem magamnak az akciót.
fejlesztett pitesütő vagy lantos képzettséggel már 5 perc alatt simán megvan egy ház ára, melyek utána folyamatosan termelik a pénzt, amire semmi szükség, mert nem kell venni semmit.
A törekvés kicsúcsosodása a Fable III: a harmadik rész többször is a zsenialitás határán egyensúlyoz, máskor pedig ott is egyszerűsít, ahol már nem kéne. (gamer365)
A küldetések általában igen jók, három esetben pedig minden túlzás nélkül zseniálisak.
A Fable II minőségi magyar felirata után a Fable III is magyarítva kerül a boltokba. A felirat nem csak, hogy tartja a korábban megszokott színvonalat, de túl is lépi azt. Innen gratulálunk az (egyelőre ismeretlen, de majd kiderítjük, hogy ki követte el) fordítónak: fantasztikus munkát végzett, a szöveg (ahol kell, ott versbe foglalva) néhol jobb, mint az angol eredeti.
meglepetést a trailerek mondjuk jó előre lelőtték: a királysághoz vezető út, és a gonosz testvér megbuktatása nem jelenti a játék végét. Egészen pontosan a közepét jelenti, nekem úgy tíz órámba tellett királlyá válni, utána pedig jön az uralkodás. Itt álljunk meg egy kicsit. A királlyá válás előtt, a korlátozott személyes interakciók miatt többször is elhúztam a szám. Aztán történik valami. A fejlesztők külön kérésére nem írhatom le, hogy pontosan mi (pedig nagyon szeretném). Ez, a hatalom megdöntése elé helyezett utazás számomra a Fable III talán legmaradandóbb élménye volt. A korábban alapvetően színes, abszolút vicces, durva csirkés poénokkal, és agyament humorral operáló játék hirtelen átfordít egy kapcsolót, és olyan hangulati váltást visz véghez, hogy a jól fűtött szobában is többször beleborzongtam. A játékos szembenéz a nagybetűs Végzettel, és felsejlik előtte, hogy mi vár rá uralkodóként. Ha nincs ez a küldetés, a játék második fele nem működik. De ott van, így a koronázás után durván a nyakadba szakadnak az eddigi döntéseid, és (könnyelmű?) ígéreteid. Megérted, hogy a bátyád miért tette azt, amit tett - és lehet, hogy te is követni fogod ezen az úton. A játék második fele egyébként nem valamiféle leegyszerűsített uralkodó-szimulátor: döntéseket ugyan napi szinten kell hoznod (köztük sorsdöntőeket is), de a világ továbbra is nyitott marad, új küldetéseket kapsz, és karakterfejlődésre is lesz lehetőséged.
Summa summarum: a Fable III tisztességes folytatás, javarészt előremutató változtatásokkal. Ha az előző rész nem jött be, nem a harmadik felvonás miatt fogod megszeretni a sorozatot. A csontig egyszerűsített szociális interakcióért kár volt, érzésem szerint szimpla “változtassunk valamin csak azért, hogy változtassunk” manőver, a negyedik részből tessék száműzni. Ennek ellenére: a Fable III határozottan több, mint a részeinek összesége, a 2010-es kínálat egyik leghangulatosabb versenyzője, és abszolút méltó a széria sorsát figyelemmel kísérő úri közönség kiemelt figyelmére.
INNEN 576
ez egy olyan játék, ahol az érzelmek sokkal nagyobb szerephez jutnak, mint a karakterlap.
A pragmatizmus és a lojalitás csap össze rengeteg helyzetben, és bár lehetsz gonosz és önző, lelkiismeretednek együtt kell élnie az olykor egész városokat átalakító következményekkel.
A fő történetszál erős, döntésekkel teli, csakúgy, mint a mellékküldetések többsége, amelyek a legtöbb szerepjátékban fő küldetésként is megállnák a helyüket. Eszméletlen, hogy mi munka van ezek mögött! A feladatok nagy részénél van velünk egy társ, aki végigdumálja az egész akciót. Kifinomult angol humorral kommentálják az eseményeket, sokszor felnevetünk, sokszor összeszorul a szívünk a lényeg, hogy mindig valamilyen érzés kerít hatalmába minket. A közömbösség sosem merül fel, még azoknál az egyszerű mellékszálaknál sem, amikor, teszem azt, az erdőben eltéved, kislányt kell megkeresnünk és visszavinnünk az édesanyjához. A megtalált kislányt kézen fogjuk (szó szerint) és elindulunk vele a rengetegben – mialatt ő retteg, ha veszélyt érez és örül, ha az életünkre törő ellenfeleket kardélre hánytuk. A holtidőben pedig mesél, kérdez, kuncog, azaz együtt él a történésekkel, arról nem is beszélve, hogy a küldetést itt nem Fallout módjára (odamegyek anyuhoz, aztán átadom a gyereket és nagy nehezen kikönyörgök egy „Thank you” félmondatot) adja le az ember, hanem itt a kislány amint meglátja az anyját, elengedi kezünket, és rohan a karjaiba. Persze a jutalom nem marad el itt sem, de az érzés és a megközelítés itt teljesen más.
Mindent összegezve a Fable III küldetései egy-két kivételtől eltekintve zseniálisak. Humorosak, megkomponáltak, teli vannak érzelemmel és lélekkel. Persze mindezek értékeléséhez kell egyfajta áhítat, átélés, és akikben ez az érzés nem bontakozik ki, közel sem fognak úgy szórakozni, mint én – mégis hiszem, hogy még ezekben a játékosokban is nyomot hagy majd a Lionhead munkája.
A Fable-ben karakterek vannak, egyéniségek, akikkel összefutva minden találkozó emlékezetes marad. A mindenkinek sértő leveleket küldő srác, a hippi környezetvédő, a borzalmas színdarabokat író ultrasznob, poszt-posztmodern művész, a Mázli becenevű katona mind-mind felejthetetlen figurk, pedig szerepük a központi sztori szempontjából elhanyagolható.
