Élmények és benyomások a The Last Story első 16 órája után.
Ami tetszik:
- Végtelenül emlékeztet megjelenésében a Vagrant Story-ra és ez a jellemző eddig folyamatosan kitartott. A textúrázás és a színvilág teljesen ugyanaz, rengeteg a föld alatti, romos kőépítmény és nagyon sok a faanyag is, csakúgy, mint VS-ban. A karakterdizájn is emlékeztet rá, ha másban nem is, a lovagok díszes vértezetében és ezzel szemben a csapattagok nyitott vállú "piknikezős" páncélzatában, ruháiban.
- A város a rengeteg kis sztorijával/titkával, lehetőségeivel (aréna, seftelgetés, stb.) és humorával. Illetve életével. Bele lehet ütközni mindenkibe, amire a legtöbben beszólnak, de simán beverheti az ember a fejét a cégérekbe is (néha az npc-k is szokták), amitől egész élettel teltté válik a környezet.
- A harcrendszer újszerű és aktív. Nem elég hátradőlve nyomogatni, helyezkedni kell folyamatosan. A bossok változatosak, mindegyikhez van valami trükk. Van benne Golden Axe-ra emlékeztető rész is, amikor szörnyek hátára ülve lehet ritkítani az ellent.
- A fegyverek és páncélok fejleszthetők és a fejlődés szemmel látható (több páncél és kiegészítő, eltérő méretű és alakú fegyver), a ruhák, kiegészítők variálhatók és tetszés szerint színezhetők (levehető köpenyek, övek, kiegészítők) és bárkire ráadható bármi.
- Humor. A karakterek nagyon jók és jellegzetesek (Quark, Jackal és Seiren hatalmas arcok, Manamia most jön felfelé), rengeteg poént nyomnak egymás irányába, rendszeresen. Szerencsére nem egy amolyan szedett-vedett óvodástól-nagypapáig mindenkit felvonultató cirkuszi társulat, mint az sok jrpg-ben tapasztalható.
- Vegyes rendszerű párbeszéd. Vannak akikhez oda lehet menni és hozzájuk kell szólni. Ha ketten vagy többen beszélgetnek valahol, akkor elég csak melléjük állni, hogy belehallgathasson az ember a mondandójukba. De sok olyan karakter van a városban, aki csak csinálja a dolgát, mégis lehet velük kommunikálni. Példa: padon ülő öreg mellé leülve elkezd beszélni, mosólányokat vagy barátjával randizó nőt folyamatosan bámulva észrevesznek és lekennek egy pofont, zenészt, kőmővest figyelve egy idő után mondanak/adnak valamit, stb.
- Automatikus checkpoint rendszer a sima mentés mellé.
Ami nem tetszik:
- Amellett, hogy nagyon sok a folyosó - szoba - folyosó - szoba kombináció, gyakran csinálják azt is, hogy három lépés előre - cutscene - három lépés előre - cutscene.
- Bár a harcrendszer jó és újszerű, a megoldást a gyakran szájba rágja a játék. Sokszor már a csata kezdete előtt elkezdi mondani Quark (a csapatvezér), hogy milyen irányból, melyik ellenféllel kellene kezdeni a támadást (nyilván a mágussal és gyógyítóval), vagy hogy el kellene csalogatni az őröket. Ismerkedéskor ez még nem akkora probléma, de remélem, hogy a későbbiekben jobban elengedik a játékos kezét.
- A főszereplő srác (Elza) néha átmegy nyálgépbe. Állandóan kérdezgeti a csajt, hogy minden rendben van-e, nem esett-e baja, ami még rendben is lenne, de a hangja nagyon lágy. Utoljára Jackot hallottam így beszélni. A komolyabb jelenetekre összeszedi magát, tehát nem folyamatosan ilyen, de amikor igen, akkor előfordul, hogy zavar. Egy férfiasabb angol szinkronhang meg tudná gyógyítani.
- Na és a szokásos probléma a Wii játékokkal. Ez is Wii-re készült. Az ember dönthet úgy, hogy 16:9-ben játszik HD Ready tv-n, de akkor kicsit recés lesz a 480p miatt, vagy úgy, hogy lemegy SD-be, 4:3-ba, ha egyáltalán van még ilyen készüléke otthon. Utóbbi megoldást még nem próbáltam ki ennél a játéknál, de a Xenoblade-nél nem tett jót, mert ott megmaradt a képarány, s olvashatatlanná vált minden.
Hová lett a főnök?
Összességében eddig nagyon kellemes a játék. Pörgős a harc, de a legjobb a városban szórakozni. A sztori egyelőre alakul, az elején nagyon kiszámítható volt, s bár előmászott már a főgenya, az igazi "átbillenés", még nem történt meg. Várom a csavart.
