A Sorsügynökség megnézése után sajnos nem tudok áradozni a filmről. Bár jó volt, a befejezést hihetetlenül elcsépeltnek érzem és nem hiszem, hogy az eredeti Dick novella is csak ennyit tartalmazott vagy ezt tartalmazta volna.
Szóval kénytelen leszek megkeresni és elolvasni...oké.
Amiért végtelenül odavoltam az Elise karaktere.
Már az első perctől kezdve olvadoztam érte, a felmutatott középső ujjas jelenetnél pedig egy pillanat alatt darabokra hullottam és tudtam, hogy érte gondolkodás nélkül megkockáztatnék egy "újraindítást".
Nyilvánvalóan ehhez kellett az is, hogy Emily Blunt nem egy félszemű, félkarú, szakállas testépítőnő, pedig úgy elsőre, hirtelen nem őt választanám holivúdból.
Annyival magával ragadó volt, hogy fel is merült bennem a kérdés, van-e ilyen? Vagy ahogy sejtem: ilyen nőt csak férfi író álmodhat és a valóságban nem létezik.
Nagyon mellényúlni nem lehet a filmmel, de a remek sci-fi alapötlet nem kerül kibontásra és a végkifejlet is olyan, mintha hirtelen, elvarrás nélkül csak úgy elvágták volna a szálat. Emiatt nem tudom azt mondani, hogy rohanni kell érte a moziba. Még akkor sem, ha a két főszereplő közti vonzalom bemutatása és a dilemmázós "mi legyen az életemmel?" jelenetek nagyon jók.
Film: B- Nő: A+
