Két hetes piszkozat a kukából:
Vége.
Elkorcsosodott minden.
Ami potenciális árucikknek tekinthető, az futószalagon gyártott, szabvány szerint készülő, egy szezonra szóló, tucatáruvá vált.
Komédiásnak megint igaza volt...
Csoda, hogy egy önmagát rockbandának nevező, de legtöbbet a hajával és sminkjével foglalkozó, hímneműnek született, mégis inkább csajbandának tűnő formáció nem alkot maradandót, nem ír himnuszokat? Persze legalább érdekesen néznek ki a képeken, a lényeg, hogy legyen hozzájuk sok-sok eladható kiegészítő, az övcsattól a hajápolási tanácsadó cikkekig.
A videojáték hősök is ugyanilyenek. Nyüzüge, hajasbabák, töketlen karakterek egy verekedős játékban vagy egy legendás hősöket kívánó szerepjátékban? Ja. Aztán diszkriminációnak tartják, ha az ember mutogatni próbál az ellentmondásokra.
És hát... a mozi sem jobb, mint a játék. Bár nyelvtanilag sem helytálló, de kijelenthető, hogy itt is lecsapott a next-gen, aztán a next-next-gen, a CG, majd a tovább szövődő, mégis egyre üresedő 3D.
Ha néha van is valami komolyabb, átgondoltabb próbálkozás, azt is vagy elnyújtják két évadra, hogy tovább tartson, vagy simán leállítják, ha nem ugrik rájuk az egész birkanyáj.
:::
Elköltöztem, két hét alatt átpakoltam, majd jó három(?) év után beköttettem a netet. Korábbi függőségem ellenére mégis alig nyúltam hozzá.
Inkább megnéztem két filmet és elkezdtem újra olvasni.
Az új média leváltotta a könyvet, mégsem képes pótolni azt...
Drizzt kalandjai ma is ugyanolyan varázslatosak, mint a '90-es évek elején.
De vajon születnek-e még hasonlóan jó, szórakoztató regények ma is, vagy a fantasy-ból és sci-fiből is kilúgozta már a lelket a tömeggyártás?
Ma este már nem érdekel.
Piszkozat vége.
Nem tettem ki, mert úgy éreztem, hogy sokszor, ezerszer leírtam és elmondtam már sirámaimat az új generációs szórakoztató iparral kapcsolatban.
Mégis, annyira hiányzik az utóbbi időkben az igényes fantasy, amit filmtől és videojátéktól nem kapok meg, hogy újra olvasásra, erre a szinte kihaltnak tekinthető időtöltésre adtam a fejemet. Mindennek az utóbbi időben gyakran nyúzott Magic: the Gathering játék az oka, melyben nem csak felbukkanak legfogéonyabbnak is tekinthető, tinédzser éveim hősei, de feleleveníti az AD&D-vel és társaival töltött hosszú órák és a remek külföldi, illetve hazai regények által nyújtott kellemes emlékeket.
Meg kell követnem magamat, mert az internet beköttetése után sajnos egy időre magával rántott a netsodor és hajnalba nyúlóan, órákon át böngésztem amerikai fórumokon router beállítások és szerver pingelések után, hátha stabilizálni tudnám a PSN-t a Magic alatt.
Aztán ahogy teltek a napok visszatértem Drizzt kalandjaihoz.
Nagyon hiányzik az a fajta prezentációs forma a játékokból, ami segít megismerni a világot. Könyvben persze lehet csapongni, részletezni a dolgokaöt, a játékban erre egy igazán jó módszer van: a bejárhatóvá, megélhetővé tétele a városoknak, barlangoknak, mezőknek és erdőknek.
Tudom, ez egyre nehezebb munka és egyre több erőforrást igényel. De úgy érzem, hogy megkerülhetetlen, ha az ember nem szeretné, hogy zsé-kategóriás, szobába zárt
