A trailer átverés volt. A magyar cím is. Mert bár ízig-vérig Refn filmet láttam, nem erre számítottam. Nekem persze mindez nem volt probléma. A barátaimnak, akik az előzetes alapján választottak már annál inkább.
A másfél órás film kifejezetten lassú, kevés történésű, nem popcorn mozi. A popcornnak egyébként is jócskán megkopott mostanában a jelentése. Ahogy hollywood fejjel előre repült lefelé az ostoba, bár jövedelmező filmek poklába, úgy alakult át a nyári, szórakoztató film fogalma is. Valamikor régen A Karib-tenger kalózaira mondtam azt, hogy kellemes, sőt jó popcorn-mozi. Ma ezt a szerepet átvette mindenféle hulladék, mint például a Transformers trilógia.
A Drive a régebbi, vélhetően minőségibb mozivilágban is rétegfilmnek számított volna, nem hogy most. A már említett becsapós trailerrel ellentétben a film nem, bűnözőkről, bűntényekről és menekülésről szól, sokkal inkább hasonlít a rendező előző filmjére, a Valhalla Risingra.
A főszereplő mindkét esetben egy teljes mértékben letisztult karakter, aki csak egy dologhoz ért. Ahhoz persze nagyon, ha nem a legjobban. Ebből kifolyólag a hétköznapi pillanatokban, a szakterületükön kívüli eseményekben olyanok, mintha ott sem lennének. Ki vannak kapcsolva.
Lehet persze több módon értelmezni a filmeket. Istenné válást, emberré vagy szuperhőssé válást látni bennük.
Számomra a karakterek már az első pillanattól azok voltak. mint akikben az adott harcos eszme, szubsztancia nagyobb mértékben van jelen, hogy hétköznapi, esendő emberekké válhatnának.
Egy dologra lennék kíváncsi: mi történne, ha két ilyen karakter találkozna egyszer.
A filmeket senkinek sem ajánlom, aki csak egy jó történetért vagy kikapcsolódásért szeret moziba járni. Ezekben nincsenek csavarok, meglepetések vagy poénok. Végtelenül lecsupaszított, valós formájában mutatkozik meg bennük a főszereplő, aki nem ember, hanem egy elv.
Kép és hang ugyanúgy, mint bármi amit eddig forgattak, de másképp élvezhető. Nem is olyan, mint a Videodrome, amit már-már interaktívnak tartok, hisz' a néző maga kell összerakja a feladványt ahhoz, hogy megértse mi történt. Refn ezen két filmje inkább olyan, mint valami képeskönyv vagy egy állat- vagy növényhatározó, csak nem élőlények vannak bennük, hanem fogalmak. Passzol ehhez az is, hogy helyenként iszonyatosan belassul a két film, de megmenti őket, hogy a legtöbb képkockájuk olyan, mintha fotó lenne, amit érdemes hosszan nézegetni.
