Azt olvastam valahol, valakitől, hogy a következő konzolgenerációt az
fogja megnyerni, aki rájön, hogy az Xbox Live Indie Channel miért nem
lett olyan, mint az iOS Store. Lehet. Az biztos, hogy ha a Live-on is
olyan játékok vannak csak, mint a PlayStation minisben és csak annyira
promózva, akkor erre nagyon kicsi az esély.
Nem mondom, hogy nem találtam még köztük jót. Volt egy játék, amiben
egy rakétát kilőve, annak irányát és tolóerejét szabályozva kellett
küzdeni a közeli bolygók gravitációjával és eközben cuccokat
szedegetni össze. Egyszerű volt, aranyos, egész addiktív, de egy ilyen
játékkal csak pár percig játszik az ember, ha az olvasóban ott van egy
Mortal Kombat, a hdd-n elmentve pedig több tucat remek játék.
Tegnap újra felnézve a minis listára végigzongoráztam a legfrissebb
érkezéseket. Szerencsére most már minden játkhoz tartozik képes vagy
video preview, ami segített a gyors értékelésben. Mindez a
következőképpen zajlott: szar, jézusom mi ez?!, szar, ez már C64-en is
ócska lett volna..., érdekes ötlet, de milyen ronda. A legutóbbi
jelzővel illetett játék egy jégkorszaki vadász fps volt, iszonyat
durva popuppal.
Aztán a következőnek már a címe maga felkeltette a figyelmemet.
Fighting Fantasy: The Talisman of Death.
Csak nem Kaland, játék, kockázat, a főhős meg Én vagyok?
De.
Valaki áthúzta a lapozgatós könyvet játék formára. Amiben még mindig
olvasni kell, ugyanazok a szabályok és a grafikák, kivéve két dolgot.
1. Már nem lehet csalni és tíz ujjunkat könyvjelzőként használni.
2. Két fajta harcrendszer van. Az eredeti dobókockás és az új, ami
félig ügyességi.
Az új rendszerű harc több esélyt ad a játékosnak. Amolyan memóriajáték
az egész. Az egy pillanatra megmutatott, keveredő emblémák közül kell
utólag kiválasztani egy olyat, ami az ellenfelet sebzi. Mellényúlás
esetén az ellenfél sebez, de van olyan is, amikor mindketten elvétik.
Az esélyeket javítja/rontja a játékos és ellenfél harci ereje közti
különbség, ami abban nyilvánul meg, hogy több emblémája lesz a
játéktéren az erősebbnek. A szerencse használata szintén jó, amolyan
szerencsekerék szerű játék, jó időzítéssel több esélye van az
embernek, mintha csak kockákat dobálna.
A játék ettől persze még mindig olyan kegyetlen tud lenni, mint régen.
Néha elég egy rossz döntés, elég rossz irányba fordulni és lehet
kezdeni mindent elölről.
S ki tudja, harminc alattiaknak talán meg sem fordulna a fejében
kipróbálni egy ilyet.
A szép, választékos angol nyelv miatt kellemes volt újrajátszani a
Haláltalizmánt, de azért jobban örültem volna egy új sztorinak, ami
igazítva van egy kicsit a korhoz. Több és nagyfelbontású képekkel és
több eséllyel a túlélésre.
