A minap egy beszélgetés során Sick azzal traktált, hogy milyen kár, hogy a fantasy irodalom és játékok olyannyira a sablonos elfek és orkok és sárkányok témára épül mindig és nem mutatnak soha semmi újat, leszámítva a japán vonalas steampunk-fantasy keverékeket.

Hirtelen nem is tudtam, hogy mit reagáljak...

Megkérdezzem, hogy egyáltalán mi az, amit valaha is olvasott fantasy vonalon?

Valóban, a hazai elsők közt voltak a Fighting Fantasy játékkönyvek és a Sárkánydárda krónikák, ami csupa elf meg sárkány. De azon kívül?

A M.A.G.U.S emberközpontú volt mindig is, az általam olvasott egyéb fantasy-k, mint Moorcock könyvei aligha nevezhetők sablonosnak. Drizzt bár AD&D világon él, a sorozat legjobb része, vagyis az eleje, olyan egyedi földalatti világban játszódik, amire más példa nincs. A (Moorcock által degradált, de általam szeretett) Hawk&Fisher regények szintén teljesen más megközelítésű történetek, messze vannak a high fantasytól.

Arra gondoltam, hogy talán az lesz a legjobb, ha végigolvasása után odaadom neki az A holtak tánca c. Ravenloft könyvet.

Ami a legjobb benne az a szokatlan alapszituáció.

Nincs magányos hős vagy kalandorok kis csapata. Van helyette egy szigetről-szigetre járó színházhajó és annak legénysége.

Nincsenek tipikus, sablonos kasztok és megszokott, klisés varázslatok: a főszereplő táncmágiája viszont különleges és hihető módon van tálalva.

Na és bár a történet első oldalain felbukkan két tünde meg egy vámpír (utóbbi egyetlen mondat erejére), a történet bestiáriuma változatos és szokatlan; új és egyben érdekes lényekkel van tele.

A kedvencem és talán egy darabig örökös kedvencem is marad, a mocsár úrnője. Egy olyan természeti lény, aki bár humanoid alakot ölt, mégis maga az élő természet. Bőre halvány zöld, haja inkább lombkorona, semmint emberi haj, köpenye levelekből és ágakból fonott, s képes a földbe gyökerezni vagy akár gyümölcsöt teremni.

Olvasás közben folyamatosan arról ábrándoztam, hogy Guillermo del Toro (a Hellboy 2 után) micsoda filmet tudna ebből csinálni.

A könyv maga sajnos nem tökéletes. A történettel nincs baj, van benne karakter fejlődés, titok meg igazán drámai jelenetek, és női szerzője révén nem csoda, de komoly romantikus vonal is, de a második felében már-már túl nagy léptekkel halad. Végig az volt az érzésem, hogy 3-4 karakter megérdemelt volna még egy kis bemutatást és jót tett volna neki még pár oldal. A magyar szöveg pedig sokszor hibás. Nem folyamatosan, de nagyjából 10-15 alkalommal vettem észre valami zavarót. Vagy hiányzott egy szó, vagy rossz volt a kiválasztott rag. Elkapkodott, ellenőrizetlen munkának tűnik, de ettől függetlenül élvezhető kategória.

Sok éves, kizárólag játékból kapott fantasy után pedig egyenesen üdítő.
Több, mint valószínű, hogy legközelebb már eredeti nyelvén fogom olvasni, angolul.