Még csak 10 perce történt, de újra zenét hallgatok. Folyamatosan, ugyanazt. Olyan, mint az, ami még a megcsinálós korszak előtti utolsó pillanatokban volt.

Persze van aki azt írja, hogy kamu és ez is csak egy kitalált sztár, mint Lady Gaga, más meg azt, hogy nem.

A végeredményt tekintve mindegy.

Azt az izét nézni és hallgatni és képtelen vagyok. Vicc, hogy így maradtam le arról is, hogy az egyik klipjében pont a Boondock Saints Murphy-je motorozik Júdásként.

Ezt a csajt pedig most már nem tudom kikapcsolni az agyamból. Akár kreatív csapatmunka eredménye, akár saját a zene.

A nagyobb vicc pedig az, hogy épp a Boondock Saints Connorja ajánlotta twitteren.

A Blue Jeans c. számát hallgatva és annak első soraiban megjelenő James Dean azt a kicsavart lehetőséget vetítette koponyámba, hogy mi lenne, ha a japán jrpg mellett létezne az amerikai arpg is.

James Dean kinézetű, cigiző főszereplővel, akinek Marlon Brando adja a megbízásokat. A csapatba beállna még egy Jayne Mansfield, egy Jim Morrison, vagy akár maga Charles Bronson, hogy elmenjenek megmenteni a kis Judy Garlandot vagy akár Audrey Hepburnt, aki nem volt persze túl amerikai. Közben persze szólhatna Sinatra meg az egész West Side Story. S az egész nem csak arról szólna, mint a Twilight: "Ó, vajon szerelmes még belém a fiúm?"

Kicsit agyament ötlet, ahogy "Dean" a limit breakjében ráfarol az ellenfelekre Porschéjával, de még ez is jobb lenne, mint a sok lányos melegentyű a japán fenteziben. Ma épp az volt a téma a szigetországi oldalakon, hogy végre hasonlóan néz ki az FFXIII-2 két verziója, de mindkettő csúnyább, mint az előző rész PS3-on. De ami a legrosszabb, hogy már nem olyan szép a szereplők haja... :))))))