Assassin's Creed II
fejlesztő: Ubisoft Montreal
kiadó: Ubisoft
megjelent: 2009. november
platform: PlayStation3 és Xbox 360
értékelés: B
Az Assassin's Creed II: "egy több tucat kihajtható szerszámmal rendelkező, profi svájci bicska, ami elé feladatként egy kenyér vajjal történő megkenését állították csak".
Az év játéka választások egyik királya az Assassin's Creed II. Megvolt, végigjátszottam, az első rész mellett egyelőre ez az egyetlen olyan játék, amiből még az összes achievementet is kiszedtem. De nem azért ragadtam billentyűzetet, mert végtelenül elégedett vagyok vele.
Nem is vagyok az.
Az általam is olvasott játéktesztek, illetve véletlenül elcsípett rajongói ömlengések szerint:
Az első rész összes hibája ki lett javítva, vagyis ez a játék már nem olyan önismétlő, mint elődje, sőt még felirat is van benne... :)))))
Tényleg történt valami a játékkal.
De mielőtt még rátérnék arra, hogy mi is, muszáj visszatekinteni az első rész legjobb pontjaira.
Az első Assassin's Creedben a történet volt a legjobb. Pont. Sajnos sokan nem tapasztalták meg, mert a gyakran emlegetett és valós önismétlés (vagyis a hasonló városrészekben elvégzendő egyenfeladatok, mint hallgatózás, zsebtolvajlás, stb.) hamarabb elriasztotta őket, semmint elértek volna a játékban arra a pontra, ahol végre ízelítőt kap a játékos abból a komoly sci-fi történetből, ami még rá vár.
Ez ott következik be, amikor a játék főmuftijának számító Al Mualim előkapja az ereklyetartóból a Piece of Edent, azt a futurisztikus, fejlett technológiával készült, emberi tudatot befolyásolni képes eszközt, amely igencsak kilóg a keresztesháborúk idején használt kegytárgyak közül. Itt merül fel a kérdés, hogy a génekben tárolt múltba visszaküldött főhősön keresztül mit is keresnek a tudósok? Egy fegyvert? Egy a keresztény/zsidó vallásba vetett hitről alkotott képünket gyökeresen megváltoztató bizonyítékot?
Lényegtelen.
Aki játszott vele tudja, akit érdekel elolvassa a neten. A fontos az, hogy sokan megunták, feladták és lemaradtak Desmond kalandjainak legízletesebb falatjairól, mert a játék unalmas volt.
De most a második rész idején mindenki azt harsogja, hogy a hibák ki lettek javítva!!!
Nem lettek.
Az eltűnt információszerzési elemek törölve lettek, a játék pedig szisztematikus helyett filmszerű cselekményvonalat kapott, vagyis sosem ismétli két azonos elem egymást vagy talán jobb úgy mondani: megtörték a ritmust és látszólag változatossá tették a tennivalókat. Egy kis harc itt, egy kicsi ott, menj ide, mászd meg azt kategória ez is, mint az első. Kevésbé ismétel, de lineárisabb, mint volt.
Technikailag természetesen sok fejlődés történt.
A tömegbe olvadás igazán remek, már nem csak egy kijelölt útvonalon haladó csoportba lehet beállni, az is beolvadásnak számít, ha embercsoportok közt vág át a játékos. Sokkal élethűbb és látványosabb a dolog, mint volt.
Különféle kasztba tartozó figyelemelterelő segítőtársak váltak felbérelhetővé, mint kurtizánok, tolvajok, harcosok.
Kiegészítő küldetések vállalhatók, melyekkel pénz kereshető és egyéb új kutatós, tárgykeresős részek váltak elérhetővé.
A harc is változott, vagyis inkább bővült a kelléktár. Szálfegyverek és füstbomba, két kezes bárdok, dupla rejtett penge és lőfegyver bővíti a repertoárt, de ha akarja az ember, akkor egyszerűen port is szórhat ellenfelei szemébe.
Bővített kelléktár. Ez az a két szó, amivel leginkább jellemezni lehet a játékot.
A probléma is ezzel kapcsolatos: a játék készítői nem állítanak a játékos elé olyan akadályokat, amelyek leküzdéséhez ezek igénybevételére komolyan szükség is volna.
A védekezésből végrehajtott ellentámadás (counter attack) és a combo kill ugyanúgy működik most is, mint az első részben és e két technika elsajátítása, felelevenítése bőségesen elég ahhoz, hogy különösebb nehézségek nélkül végigjátssza az ember a játékot.
Mindezt tetézi az a tény, hogy a játék nem igényli, de még csak nem is jutalmazza semmilyen szinten a célpontok észrevétel nélkül történő (csendes) likvidálását.
Az irányítás új elemeinek elsajátítása után az összes kihívást a tizenhatos által elrejtett feladványok megtalálása és megfejtése jelenti. A szétszórt tollak begyűjtése sajnos inkább csak idegtépő keresgélés, sokkal élvezetesebb lett volna, ha bármilyen támpontot nyújtanak hozzá, mint például hozzávetőleges helyzet, esetleg a térképen jelölve az átfésült területeket.
Ami a játékot pajzsára emeli az a történet. Mondhatni onnan folytatódik a sci-fi, ahol legutóbb abbamaradt, s bár sajnos lassan halad előre (csak a játék legvégén, illetve a 16-os filmrészletek összegyűjtésekor történik igazi előrelépés) a végjáték álleejtős, gyakorlatilag ebben a generációban ez az a játék(sorozat), amely igazán komoly és összefüggő sztorival rendelkezik.
A XV. századi itáliai történések sajnos teljesen irrelevánsak, tényleg csak arra valók, hogy történjen is valami, s ha Ezio nem lenne olyan jó arc, mint amilyen, talán még rontaná is az összképet.
Pozitívumok:
-A valós történelemi események, a konspirációs elméletek, a vallástörténet csodái és a science-fiction remek egyvelegéből lebilincselő, izgalmas történetet alkottak.
-A XV. századi Itália bár színeiben kicsit kopottas, a remek szinkronnak és látványnak köszönhetően így is rendkívül hihető.
-A megközelítés felnőttes, valósághű, életszagú. A testiséget sem mellőző jelenetek és Ezio éles kontrasztban állnak például az újabb japán rpg-k gyermek lelkületű szereplőinek reakcióival, megnyilvánulásaival.
-Szabadságot nyújtó harcrendszer.
-Humor és önkritika (Desmond: "-Tényleg sokat segít, hogy végre van felirat!")
Negatívumok:
-A kihívást és az elsajátított technikák alkalmazását igénylő feladatok hiánya.
-Ezio története Altairéhoz vagy Desmondéhoz hasonlítva lapos.
-A bevezetett pénz-rendszer balanszolatlan (sok a pénz), szükségtelenné teszi a bérgyilkos mellékküldetések teljesítését.
-A harc bonyolult tárháza ellenére túl könnyű.
-Az új elemek csak egyszer vannak használva (pld.: lovaskocsis üldözés).
-A végigjátszás után már nem nyújt semmit (csak dlc-ken keresztül).
-Az első rész ismerete nélkül értelmetlen.
-A mozgást, tolvajlást, stb-t leszámítva teljes a linearítás.
-Miért is kellett ebbe úszást tenni? (nincs kihasználva)
Összefoglalás:
Finoman túlozva a játék olyan, mint egy több tucat kihajtható szerszámmal rendelkező, profi svájci bicska, ami elé feladatként egy kenyér vajjal történő megkenését állították csak. Nincs szükség az eszközökre olyan szinten sem, hogy profi használatukért valamilyen achievement/trófea járna. Pld: Az észrevétel nélküli gyilkolások az első részben jutalmazva voltak, itt már nincsenek.
A pont, amiben igazán előrelépést szerettem volna látni nem más, mint a templomos célpontok kiiktatásához összegyűjtött információ felhasználásának módja. Vagyis az, hogy a megszerzett infók, térképek alapján a játékosnak ténylegesen meg kellene terveznie a behatolást és a csendes likvidálást. Mindezt eltörölték és helyettesítették az egyszerű, szemtől-szembe harccal, ami inkább visszalépés, semmint fejlődés.
A játék szerencsére így is igazi, kihagyhatatlan - bár csak egyszer játszós, lineáris - kaland, amire akár húsz év múlva is szívesen visszaemlékszik majd az ember, de csak akkor nyújt igazi élményt, ha a játékos ismeri az első rész történetét is. Remélhetően a dlc-k magas szintű kihívást rejtenek majd.