Milyen lehetőségek vannak a nextgen gamingben, az olyan triviális dolgokon túl, hogy kevesebb bloom lesz az unrealben, alapkiszereléssé válnak a mozgásérzékelős interfészek, apple konzolokon is lehet majd játszani, minden 3D-s lesz, meg letöltős, meg 12.2-es hangot ad, na és persze sosem látott látvány lézerezi magát a retinán keresztül az agy mélységeibe, ecetetrá, etc..?
Egy napon a játékokat intelligensebbé fogják tenni, képessé arra, hogy felismerjék mivel nyújthatnak nagyobb élményt a játékosnak, mivel láncolhatják őket még inkább magukhoz és ennek megfelelően, mi módon legyenek képesek rugalmasan változni, túl az ip cím alapján válogatott reklámokon.
Hogyan? A célzott tartalommal és a ma web2 fogalmához társított szolgáltatáscsoportokra való teljes ráépüléssel.
Az alábbi gondolatok saját fikciók, semmi garancia nincs arra, hogy bármi is valóra válik belőlük a következő 15 vagy 150 évben, de..
Először is eljött az ideje annak, hogy észrevegyék a kiadók: a játékostársadalom átlagéletkora már réges rég nem 14 év.
A technológia adott hozzá, úgyhogy akár bankkártyás előfizetésen keresztül, de létrehozhatóvá válik a tényleges azonosítás és ezzel a lehetőség a felnőtt tartalom szolgáltatás az erre igényt tartó felnőttek számára. Ma még megkérdőjelezett, tabu témákat lehetne befonni a játékok történetszálaiba, de nem kellene olyasmi miatt sem aggódni, hogy a felnőtt horrorrajongónak szánt sokkoló jelenek, vagy akár a virtuális pornó kiskorúak kezébe jut.
Emellett a konzolgyártók beépíthetik a blog és egyéb közösségi szolgáltatások elérését a gépek alapfunkcióiba. A módszer lehet többféle, akár külső facebookot és társait figyelő, akár belső megosztó funkciókra épülő, vagy akár a pár év múlva megjelenő mobiltelefonok preferencia beállításaiból a játékos érdeklődési körét, ízlésvilágát, kiolvasó fajta.
Az uniós ambient intelligence kutatások az elkövetkező évekre már azt jósolják, hogy ha az ember akarja, akkor a mobilján (telefonján vagy valami hasonló eszközön, netán karjába ültetett chipen) megosztott információk alapján a környezetében lévő üzletek, éttermek ajánlatokat adjanak neki, gyorsan rákereshessen olyan dolgokra, hogy a következő két órában hol játszanak neki tetsző filmet, vagy hol árulnak a legközelebb cseresznyetortát, ami szintén a kedvence. Vagy akár a kórházba bejelentkezéskor a hetediken azonnal megjelenjen a kórlapja. ..és még én gondolkodtam azon, hogy le kellene védetnem egy olyan chipkártya/olvasó ötletét, ami többek közt olyasmire jó, hogy a VIP-k bárba történő belépésekor megszólaltatja személyre szabott bevonuló zenéiket.
Azért, hogy a játék tényleg az individumnak szóljon, s ezzel még biztosabb köteléket alakítson ki, vasárnaponként adakozó hívővé tegye a játékost.
Már ma is ott tartunk, hogy az ebay látja előre, hogy mit szeretne az ember vásárolni.
A jövőben miért ne láthatná vagy próbálhatná meg összerakni a megosztott infók alapján a videojáték, hogy a játékos mit preferál az életben, mi a hobbija és alakíthatná ennek megfelelően az npc-k külsejét és személyiségét. Legyen szó az alapul vett adatok alkalmazásánál egyszerűen csak arról, hogy hasonló zenei ízlésű főhősnővel találkozik szembe a játékos menet közben, vagy komolyabb esetben a játékossal azonos témakörökben jártassal, s az ilyen átfedések miatt először szimpatikusnak tűnő partnerekkel, akik szinte egyik gondolatát a másik után találják ki a játékosnak. Hogy aztán vagy csapattárs vagy ellenség váljon belőlük, aminek eldöntési, felhasználási módja már a rendezői belátásra van bízva.
De nem kell feltétlenül a legbonyolultabb eshetőségekre gondolni, mint játékos blog alapján Lost bonyolultságú személyes kalandjátékok felépítésére.
Elég információt hordozhatnak magukban az achievement/trófea listák, de még inkább alkalmasak lennének infógyűjtésre a mentett állások.
Sok választható karakterrel rendelkező játékban kiket választott leggyakrabban a játékos, a mentések alapján megállapítható, hogy inkább fantasy vagy versenyrajongóról van-e szó, a labirintusokban használja-e a balkéz szabályt, szeret-e nézelődni, vagy rohanva osztja a heddsátokat. De akár az is, hogy első végigjátszásnál a pozitív vagy negatív utat szokta-e előnyben részesíteni az alternatívákat nyújtó kalandokban.
A lehetőségek végtelenek, az informácó pedig korunk legértékesebb fizetőeszköze, mely alapján személyre szabhatóvá válik az éttermi menütől a játékok tartalmáig bármi.
Science fiction? Igen, az és nem, nem az. Nyilván egy-egy efféle, játékosokhoz igazodni képes szoftver hatalmas virtuozitással kellene bírjon, aminek fejlesztési költsége a lehetőségek növelésével egyenes arányban nőne, s amit persze kompenzálhatna az anyagra rászokott játékosok havi előfizetése.
Megtesszük-e ebbe az irányba az első lépéseket a következő generációban?
Egy efféle fikció-ömleny után kéretlenül is eszembe juttatja magát az eXistenZ:
Pikul: -Don't you think you should suffer for the harm you've done to the human race?
Designer: -What?
Pikul: -Don't you think the greatest game artist ought to be punished... for the most effective deforming of reality?
A videojáték ma még játék. Ha átváltozik a jövőben egyfajta, valóságtól elszakító életmóddá, droggá, akkor viszont maga lesz a legnagyobb bűn.