Az év végi bőséges játékfelhozatal ellenére nem tudtam ellenállni a csábításnak és ráböktem az ebayen a megvesz gombra, amikor találtam egy alacsony áron vesztegetett, 360-as Viking: Battle for Asgardot.

A játékot egyszer már kivégeztem normál nehézségen egy kölcsönbe kapott lemezzel és azóta is újra meg újra eszembe jut, hogy végig kellene küzdeni hardon is, a teljes élmény megéléséhet. Bár úgy emlékszem, hogy a játék vége már botrányosan nehéz volt hétköznapi fokozaton is, talán mégis lesz hozzá türelmem. Az pedig már külön furcsaság, hogy a Viking kiezrezésre csábít már két éve, más "jobb" játékoknál pedig semmiféle késztetést nem érzek az újrajátszás iránt.

A játék egyébként több dologgal is megfogott, olyasmivel, amit az azóta megjelent 3rd person hekenszles akciójátékokban nem nagyon találok.

Ezek egyike a szépen felépített, nyitott világ, aminek dimbes-dombos, természeti hangokkal megtámogatott vidékeit egyszerűen öröm bebarangolni, szemben a semmitmondó, szürreális folyosó pályákkal (pld.: Bayonetta). Mellesleg sem előtte sem utána nem láttam olyan igazi, hullámzó tengert, mint ami ebben a játékban van.

Emellett ott vannak a mindenfelé masírozó 50-100 fős veszélyes seregek; a Tenchu szerűen, lopakodva teljesítendő/teljesíthető pálya epizódok és az a fantasy akció báj, amit talán a Deathtrap Dungeon óta keresek.

Persze megvannak a saját hibái és újra játszva talán másképp fogom értékelni Sakrin kalandjait, mint pár éve, mégis úgy érzem, hogy a megjelenése utáni kritikákban olyan dolgokért húzták rá a vizes lepedőt, melyek felett mostanában ugyanazon tesztelők/oldalak simán szemet hunynak egy-egy játéknál. (vö. Enslaved, stb.)

Elképzelhető, hogy csinálok majd egy ilyen összehasonlító táblázatot néhány ismertebb oldal tesztjeiből kiemelve mondatokat, Viking vs Bayonetta vs Enslaved vs valami módon, olyan játékokat választva melyek sokkal inkább megmaradtak a köztudatban, mint ez.

Már csak be kellene ütemezni valahová.