Na és ha már tegnap volt Meztelen ebéd meg szürrealizmus, akkor csak előkapom a majdnem három héttel ezelőtti piszkozatok közül ezt is, mert nagyon tetszett és kár lenne elmenni mellette.

Natalie Portmant még sosem láttam olyan összeszedetten, mint ebben a filmben, valamilyen díjat mindenképp érdemelt. Az Oscar persze mindig az adott évre vonatkozó legjobbnak jár, fogalmam sincs, hogy volt-e bárki aki jobban megérdemelte volna a legjobb színésznőnek járót. Én nem sajnálom tőle.

De kell is a jó szerep (forgatókönyv és rendező) ahhoz, hogy a színész kibontakozhasson. Egy Star Warsban, digitális rovarok elől ugrálva nem nagyon lehet mit villantani, egy Fekete Hattyúban, ahol szükség van arra, hogy a félénk, jó karakter (a fehér hattyú és azt játszó balerina) mellett eljátssza a színész az ellenpárt is (a gyilkolásra kész feketét), már megmutatkozhat az, hogy valakinek megy-e a dolog vagy sem.

Neki ment, rendesen.

Így nem is vele, hanem a filmmel kapcsolatban hasogatok szőrszálakat, egy picit:

Néha túlzásba vitték a kameramozgást, gondolok itt a folyosókon siető Ninát követő felvételekre, ahol már-már szédültem.

A történések elég kiszámíthatóak voltak. Mindig sejtettem előre, hogy mi fog történni.

Ennek ellenére nagyon hatásos volt az egész. A vége, ahol a filmbéli előadáson megjelent - mit megjelent, testet öltött (!!!) - végre a fekete hattyú, már-már állva tapsoltam.

Ha készülnének efféle, alternatív verziók balettművekből (tehát színpadon nem csak filmen megvalósítható látványelemekkel rendelkező feldolgozások), akkor nagyon könnyen magával tudna rántani a dolog.

Spoilerezés nélkül nem tudok mit leírni róla, akinek csak tudom ajánlom, hogy utánaolvasás nélkül nézze meg.

A film egyébként nagyon jól átadja, hogy milyen problémákkal küzdhet egy balettművész, szerintem még összeszedettebben, mint a szintén Aronofsky által rendezett, ámha nagyon lomha Pankrátor tette azt a cirkuszi bírkózokkal.

És én még azt hittem, hogy idén nem lesz a moziban semmi jó, csak folytatások és remake-ek. Így szeretek tévedni.
Azóta meg már túl vagyunk a 127 órán is. Azt is kár lett volna kihagyni.

*eala dhubh = fekete hattyú, írül. még pár hete találtam ki, hogy ezentúl a gyakorlás kedvéért ezen a nyelven írom majd be a címeket, de valószínű, hogy nem fogok rendszert csinálni belőle..:)