Vannak filmek, melyeket a tökéletes alkalmakra kell tartogatni. Azokra a nyugodt estékre, amikor az ember pihent, nincsenek a közelében figyelmét elterelő személyek, de még inkább figyelmét elvonó gondolatok, problémák, vágyak. Röviden mondhatjuk úgy: akkorra, amikor befogadásra képes állapotban van.

Talán jobb kifejezés lenne az egyszerű, tárgyiasító film helyett entitásnak vagy tudatalattiba ültetett időzített bomba szerű gondolatmintának nevezni ezeket a műveket. Mert olyanok, mintha szándékosan, apránként lopakodnának be az ember életébe, hogy aztán csendben megbújva, készen várják a megfelelő pillanatot, amikor a semmiből előugorva rátekeredhetnek a gyanútlan áldozat agyára és könyörtelenül megnézethetik magukat vele.
Akár alternatív "mindfuck"-nak vagy "mindrape"-nek is nevezhetjük ezt az aktust.

Úgy is lehetne magyarázni, hogy mindenkinek van egy tudat alatt folyamatosan működő, újdonságokat - vagy számára újdonságnak számító élményeket - kereső antennája, ami ezen dolgok felé hajtja.

Valahogy így jutottam el Cronenberg filmjeihez vagy így találtak rám azok. Nyilván ludas a dologban az évek alatt itt-ott, magazinokban/tévében látott bizarr képkockák által keltett és az általános, rengeteg film megnézése és kiismerése után kialakuló kíváncsiság is.

A Videodrome és eXistenZ szürrealista elemeibe bújtatott mondanivaló még jócskán a felfogható határon belül van. A Meztelen ebéddel viszont már kicsit többet kell bírkózni, mégsem ejt úgy kétségbe, mint az, amikor a másik David hirtelen kirántja a racionális padlót a néző lába alól. Cronenberg sejtet és meghagy egy aprócska köldökzsinórt a valósághoz, Lynch viszont zavarba ejt és simán letaszít a mélységbe, hogy ott a tudatalattiból kipecázott szörnyekkel riogasson.
Egyelőre maradok a CD vonalon, hátha segít majd később DL-nél.

A film végén sokkal több kérdésem maradt, mint eddig bármikor. Ha saját - első megnézés utáni, első, komolyabban át nem gondolt - teóriát kellene felállítanom, akkor úgy értelmezném az egészet, hogy volt egy tehetséges író, aki kábítószer hatása alatt írt. (van játéktesztelőből is ilyen, itthon is, nem is egy)

Később ezzel felhagyott és elment jobb híján rovarirtónak, de elveszti állását felesége miatt, akit a drog hatása alatt ezért megöl. Ezután nem tehet mást, mint elmenekül és jobb híján újra írásba kezd egy másik országban. Ez nem más, mint az Interzóna, ami a valóságos Észak-Afrika és a drogos hallucinációk keveréke. A bűntudat előli külföldre, drogba és munkába menekülés kiváltotta víziók, na és némi látens homoszexualitás okozta skizofrénia (elképzelhetőnek tartom, hogy Kiki a meleg fiú szintén William Lee maga) keverékéből jön létre az a massza, ami az Interzónában történik. A vége pedig talán maga a feladás, a bűncselekmény bevallása.

Egy dologban biztos vagyok: nem voltak benne földönkívüliek.

Aztén ki tudja...  ...lehet, hogy holnap már teljesen másképp gondolom majd.

Ezt a filmet széles körben ajánlgatni nem nagyon lehet. De akire kell, arra előbb-utóbb rátalál.