Lehet, hogy több játéktesztet kellene olvasnom?

Ha csak annyit tudtam volna, hogy a Deadly Premonition sokban hasonlít a Twin Peaksre, akkor sokkal régebben esélyt adtam volna neki. Ha azt is t udom, hogy ennyire - pedig azért késett éveket a játék, mert már túlságosan is hasonlított rá és rmiatt módosítani kellett tartalmilag-, akkor pedig akár első napos vétel lehetett volna.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyszer egy barátnál kipróbáltam, úgy éjjel egy körül és a borzalmas irányítás miatt el is felejtkeztem róla...

Mostanáig.

Amikor is már túl vagyok a prológuson és csak ámulok és bámulok. Ennek a játéknak van légköre. Nyilván benne vannak a remek párbeszédek, a főszereplő lazasága, a zene, de az is, hogy nem egy körbedeszkázott folyosó jelenti a várost és hagynak a játékosnak teret arra, hadd csináljon azt, amit akar. Ha éppen ahhoz van kedve, akkor akár beüljön a kocsiba és behajtson a városba.

Nem ilyen akart lenni az Alan Wake is eredetileg?

Még az ócskaságait - mint a folyosó végén a padló felett lebegve forgó, felvehető kitüntetéseket is imádom. Sőt, azt sem gondoltam volna, hogy egy pillanat alatt meg tudok majd feledkezni egy játékban a borzalmas irányításról - pedig hát ennek olyan van - és  teljesen belefeledkezni a lehetőségek kipróbálásába. Vannak nagyon rossz pontjai, de úgy tűnik, ez az én játékom. (aztán majd később kiderül, hogy tényleg így van-e)

Kezeim az égben fenn...

Játékidő: 03:00:00 (nagyjából)