A fantasy játékokkal kapcsolatos, utóbbi évekre jellemző sirámomat nem szűkíthetem le egy konkrét játékra, de talán jobb, ha magára az rpg-re sem.
A probléma nem más, mint az, hogy kiüresedettnek érzem a fantasy-t a játékokban.
A Dragon Age-et nehezemre esett játszani, amikor mesés helyett inkább mértani erdőben rohangáltatott és az elfek táborának vezetője egy kopasz, csúnya, köpenyes figurra volt, akit inkább néztem sivatagi tűzvarázslónak, mint tündének (de a népe sem volt valami megkapó kinézetű). Hasonló volt a helyzet az Oblivionnal is. Hiányzik a vadregényesség, a rácsodálkozás az adott mesevilág csodáira. Megvolt ez a Xenoblade-ben (fehér holló), de a Final XIII-ban vagy a Last Story-ban már nem, pedig ezekben is meglett volna a hozzá megfelelő alap (a két külön világ, a befelé növő Cocoonnal, amit - elnézést a kifejezésért, de - basztak rendesen bemutatni vagy a hegyek övezte Ruri sziget, amit nagyjából egy térképre rajzolt vonal szintjén tártak elém.
Hiányoznak a történetek is, főleg az apró dolgok, mert harcolni azt persze lehet ész nélkül minden játékban. Hiányozik a betekintés a halászfalu lakóinak mindennapi életébe a Crono Crossban; a bújócskázó, menetelő gyerekek apró viccei vagy éppen a monumentális dolgok, mint a barlangokban talált ezeréves csontvázakkal kapcsolatos felfedezések a Xenogearsben.
A Gyűrűk ura játékok is miről szólnak? Nagyjából arról, hogy mész kardozol és karatézol, annak ellenére, hogy ezt a mára kihalt side scrolling beat 'em upok is tudták. Pedig milyen élmény lenne már akár csak az, ha a kölök Frodóval be lehetne járni a Megyét?
Valamikor a '90-es évek első felében volt PC-re egy Gyűrűk ura rpg, amiben be lehetett menni a hobbitok házaiba. Felülnézetes, 2D cucc, fogalmam sincs, hogy jó volt-e vagy sem, mert nem sokat értettem belőle akkoriban, mára viszont arról ábrándozom, hogy felkutatom a neten és valahogy működésre bírom az újabb gépeken.
Fantasy filmet ezer éve nem láttam, ilyenek nem is készülnek, hiába hittem, hogy a LotR trilógia vászonosítása után újra eljön a tündék meg az orkok ideje.
...........
Lényeg a lényeg: új (vagy inkább régi?) eszközökhöz kell folyamodnia annak, akinek hiányzik ez a világ.
Ez nem más, mint a könyv.
Közel két hete bementem egy könyvesboltba és megvettem R. A. Salvatore sötételf-trilógiáját, mert bár jó tizenöt éve, egy barátomtól kölcsönkapva már olvastam egyszer Drizzt Do'Urden történetét, mára megkoptak az emlékek és néhány jellegzetes momentumon kívül csak annyira emlékszem az egészból, hogy bitang jó volt.
Most is az.
Azt pedig szégyellve vallom be, hogy még így is nagyon nehéz időt találni az olvasásra, mert a könnyebb, odafigyelést kevésbé igénylő kikapcsolódási formák (netszörf, bambulás bele az internetbe) iszonyatosan el tudják vonni az embert onnan, attól, ahol és amitől kevéske energia ráfordítással sokkal többet kaphatna.
Egy kis összehasonlítás:
Drizzt kalandjai / modern, 'epic' játék
karakterek: zseniálisak / egykaptafa katonák, elnagyolt (erős, de buta, stb.) jellemek, néha egy-egy kivétel
történet: részleteiben megismerhető, pazar világ és cselekmény / egy kis QTE két ledőlő épület vagy robbanás között
ár: 2-3000 Ft / 11000 Ft
a végigjátszással menőzhetsz a haverok előtt: nem / igen
acsitrofi: nincs / van
játékosok száma: 1 / online multiplayer vesszőfutás
de a lényeg, hogy
interaktivitás: nincs / szinte semmi
................
Az egyébként még mindig nem világos, hogy miért nincs senki, aki fogná valamelyik menő AD&D világot (van jópár: Dragonlance, Forgotten Realms, Dark Sun, Ravenloft vagy éppen a Spelljammer, amiben orkok meg sötét elfek és egyebek hkalózkodnak az űrben) vagy éppen csak lenyúlná, hogy valami különlegeset alkosson film vagy játék céljából.
Jelenleg a Mélysötétben (a sötét elfek és egyéb teremtmények föld alatti világában) játszódó első könyvvel csillapítom fantasy éhségemet.
Exit light, enter night.
Sajnos ezzel a négy szóval majdnem a teljes Metallica dalszöveg ismeretemet csillogtatom, de annyira passzol ehhez a könyvsorozathoz:)
Csak remélem, hogy nyújt majd még játék is hasonló élményt.
