Nem is tudnám titkolni, hogy kerültem kapcsolatba ezzel a filmmel. Reklámja nem volt, nem jutott el a mozikig sem igazán. Ha nem lennék imdb búvár és nem néznék rá időről időre - többek között - Jessica Alba oldalára az adatbázisban, akkor sosem tudom meg, hogy létezik. Jessicát először a Dark Angelben láttam, azóta viszont szite csak kalap szarokban. Talán az Into the Blue az egyetlen film tőle, ami tetszett is.
Eddig.
Az An Invisible Sign kap sok hideget és meleget is, pedig nem rossz film. Inkább csak nem elég extrém a mai világban. Nem szól másról, mint a felnőtté válásról, egy - az apja szellemi leépülése miatt - magába fordult és minden örömöt elutasító lány világgal való kibéküléséről. Lapos az egész, kicsit hóbortos, de mégis emberi, s megvan a maga bája. Az ilyen filmek azok, amik elé véletlenül ül le az ember, de aztán biztosan végig is nézi. Sokat segített ebben az, hogy Jessica végre játsz(hat)ott, nem csak pózolt és az, hogy remek gyerekszínészek voltak mellette. A gyerekkori énjét játszó kislány (Bailee Madison - Híd Terabithia földjére), de a szerep szeromt általa tanított harmadikosok közül kiemelhető jó és rossz kislány párosa is fantasztikus volt. Sokszor járok úgy gyerekfilmmel, hogy rajongóikká válok miattuk (a filmeknek, a gyerekek később többnyire eltűnnek). A Tideland, a 12 and Holdinggal és az Engedj be is ilyen volt az utóbbi években.
A film tudtommal itthon nem érhető el. Dvd-n és Blu-rayen külföldről rendelhető.
Az ára viszont elég borsos most, az árfolyam miatt.
