Hosszú idő után betévedve a Média Piac egyik üzletébe újra rámtört a vágy, hogy lecsekkoljam a tévéket.
Még mindig csak nőnek és nőnek. Bár eddig csak csalódtam bennük, újra felpróbáltam egy 3D szemüveget és belenéztem egy adásba. A szokásos szellemképes borzalom és a "lapka világ" fogadott ezalkalommal is.
Aztán belebotlottam a csodába.
Egy 450 ezres LG tv volt, egyszerű, mindenféle elektronikát nélkülöző próbaszemüveggel, mégis eltűntek a síkok és a képernyőből tényleg előmászni tűntek az objektumok. Először egy csapat fiatal dobta felém a baseball sapkáját, aztán a rúdugró szúrt majdnem agyon, később víz és homok ömlött felém, harcművészek, sportolók rúgtak, ütöttek felém.
Döbbenetesen szép volt. A sarokban lévő LG logo is messze a képernyő előtt, attól teljesen függetlenül pörgött, mozgott. Az egész ahhoz volt hasonló, mint amikor a megnyíló csillagkapuból kivágódik a vízszerű anyag. Csak az anyag most ott is maradt, a víz pedig maga a kép volt.
Ilyen élményben eddig nem volt részem, hiába néztem digitális imaxban a Tront, hiába forgattam percekig a 3DS-t. Vagy hiába mentem oda bármely más 3D tévéhez. Legyen szó ugyanazon márkáról. Talán csak a beállítás rossz, talán a szemüveg nem jó. Meg persze a legtöbb műsor, demo, film, amit nyomatnak, egyszerűen gagyi.
Ami leginkább elszomorít az egészben az nem is ezeknek a tévéknek az ára, hanem az, hogy mennyire limitáltnak tűnik felhasználhatóságában az egész.
Azok a jelenetek melyek nem a képernyőből kifelé nyúlással operáltak, hanem a befelé irányú térhatás mutogatásával, nos azok unalmasak voltak. Ezek gyakorlatilag a mozgást oldalnézetből mutató jelenetek. A csoda kizárólag szemtől-szembe jött. Amikor a mozgás egyenes és kifelé irányú. De ott is csak egy határig. Amíg a baseball ütő felém lendül, amíg a labdák felém repülnek nincs semmi baj. De amikor a az orrom hegyéig kinyúló tárgyak oldalirányba mozogva elérik a képernyő szélét rögtön derékba van törve az illúzió. A tévé, ami előtt álltam 117cm-es átlóval bírt, de ez talán mindegy is. Lehetett volna akármekkora, a kilógó objektumoknál van egy szög és távolság határérték, ami után jön a képernyő kerete.
Különösen játékok esetén tartom problémának a technológiai korlátokat. Egy belső nézetes, többnyire előre menetelős játéknál még rendben is lehet a dolog (sajnos eddig nem sikerült ilyesmit kipróbálnom). Már csak azért is, mert az arcbavágó illúzió akkor tűnik hatásosnak, ha nem kell elvonatkoztatnom magamtól: ha a saját fizikai nézőpontom és a játékbeli egyezik.
Most azonnal szeretném kipróbálni a Killzone 3-at és megnézni, hogy a játékos által tartott fegyver ilyenkor hol "van". A képernyő sikjánál kezdődik és onnan befelé nyúlik vagy megoldották valaholgy azt, hogy kívül legyen rajta?
Filmeknél is kérdéses a dolog. Ugyan miért kezdene el kinyúlkálni mindenki felém a képből? Számos beállítást el tudok képzelni, ami élvezetes lehet, persze.
Kezdetnek csinálhatna valaki egy olyan játékot, ami egyben az általam ma tapasztalt minőségi 3D-t és a 3D mozgásérzékelést (Move vagy Kinect) ötvözi. A Tumble-ben nincs ilyen?
Összességében egy kellemes meglepetéssel, élménnyel lettem gazdagabb, újraértékeltem a 3D létjogosultságát.
Eddig minden vállfajára fittyet hánytam. Most már viszont kicsit nagyon cikinek tűnik a szemüveges 3D lenézése vagy egyáltalán a 3DS és a komoly tévék egy lapon említése.
