Valami nagyon nincs rendben egyes játékfejlesztőknél.:) Pedig most nem
a szokásos - már megint filmet csináltak játék helyett - témára
gondolok. Leszedtem négy játékdemót a PSN-ről és abból kettő olyan
furcsa volt, hogy nem is értem, hogy gondlták. Az elsőnek a nevére sem
emlékszem, de valami komor, kommandós kakassal kell benne nyomulni,
amolyan Blackthorne módra, s mindezt kiegészíti még némi borzalmasan
irányítható jetpack akció. Észt és ügyességet nem igényelt, nem
találtam motiváló puzzle elemeket és humoros sem volt.
Aztán jött a japánosan hangzó Okabu. Na ez kész Jamaika. Zöld, fekete,
sárga színek, két benga felhőbálna, közülük is a sapkában lévő vel
lehet repkedni. Már a demo elején felugrik a hátára valami drogos rém
a kilőhető vécépumpájával, s így már vontatni is lehet néhány dolgot.
Ja meg földből kinövő makkokat szedegetni és furcsa, óriási
bogáncsszerű termésekkel robbantani fel az X-szel jelzett ajtókat.
Pár perc után mindenféle sajnálat nélkül töröltem őket. Ja nem is.
Sanáltam a letöltésre pazarolt időt.
Nem így a Sideway: New Yorknál.
Platform játékból egyébként sincs sok mostanában, ez pedig amellett,
hogy remekül hozza a szintet azzal, hogy a felszedhető tárgyak itt-ott
ügyesen vannak elrejtve vagy meg kell találni hozzájuk a trükkös
útvonalat, visszatérni hozzájuk később, új képességek birtokában, még
küllemében is üdítően friss. Úgy 2D, hogy 3D. A falakon lehet
futkározni életre kelt graffiti képében, a különböző tagek és szignók
jelzik a checkpointokat, képességeket, tárgyakat. Mozgáskultúrában sem
utolsó, már az elején van becsúszás, dive kick, pókemberes lengedezés.
S mindehhez tökéletesen passzol a rap. Még csak az első bossnál járok,
de a tíz dolcsit már most megérte.
