Player2

A műfordítás célja, hogy a szöveg ugyanazt a hatást érje el a
célnyelven, mint amit az eredetin is sikerült. Pozitív példa erre az In Bruges -
Erőszakik c. film fordítása, melyben elvetették a szó szerinti
fordítást és olyan magyar szlenget használtak, amely adott
szituációban nyelvünkön elhangzana. Érdekes, hogy a film címe
mennyire rossz magyarul, teljesen más hatást kelt, mint az eredeti és
el is üt a film hangulatától.

Negatív példaként rengeteget lehetne
említeni, a csúcson mégis a You hurt my feelings! - Megsértetted az
érzéseimet! mondat trónol, ami a magyar nyelv verbális
megerőszakolásával ér fel minden alkalommal, amikor elhangzik a
moziban. Bár angolul helyes, a mi nyelvünkön (tudtommal) nem mondjuk azt, hogy az
érzéseinket sértik meg. Mi vagyunk azok, akiket megsértenek, vagy még
inkább: megbántanak. Ezek persze filmes példák, a szöveget pedig
gyakran idomítják a szájmozgáshoz ezeknél, ami minimális felmentést
adhat a nyelvtorzítás felelőssége alól (a megbántottál á-o-á-ja nem
passzol feelings í-i-jéhez), de felirat esetén már megbocsáthatatlan.

Az ilyen hibák felismerése könnyen okozhatja azt, hogy kizökkenti a
nézőt (és olvasót) a hangulatból, s ezzel elidegenítheti az embert a
szinkronizált filmek nézésétől. Milyen kár, hogy a legtöbb mozi
tűzzel-vassal írtja, vagy napi egy-két előadásra korlátozza a
feliratos verziókat. Ezzel és a hamis, disszonáns magyar fordításokkal
pedig közvetlenül rossz irányba formálja a nyelvet.

A játékoknál is hasonló a helyzet.
A Dead Space kifejezetten jó munka volt, ellenben a
játéktesztekben is sokat dícsért Fable 3 magyar szövegéről már nem
tudom elmondani ugyanezt. Szó sincs arról, hogy hibás lenne, de az egy
időben hallott (angol) és olvasott (magyar) szöveg helyenként elüt
egymástól.
A pc-s játékoknál pedig van még egy komoly probléma: sokszor csak és
kizárólag a magyar felirat az, ami elérhető.
Ilyen volt a Mass Effect magyar kiadása, de az általam legutóbb
kipróbált King's Bounty - Legendé is.
Amellett, hogy sokszor a patchek sem hajlandóak együttműködni a nem
angol nyelvű verziókkal, utóbbi játék folyamatosan ledobott az
élményvasútról a fordítás miatt is.

Már az első beszélgetésekben is találtam elírást, de az általam
válaszott szereplő reakciói sem adták vissza egy lovag
magabiztosságát, Vas Richárd pedig néha olyan dolgokat mondott, ami
nüanszilag elütött szerepétől.

Aztán jött a végső döfés, amikor a játék a következőhöz hasonlóan
dokumentálta a képernyőn történteket:

"Lovasok megtámad nekromanta és sebez 17 életerőpont."

Világos, hogy magam is túl fifikás vagyok ilyen szempontból, hisz'
sokszor már az is zavar, amikor összehasonlításnál valaki a -nál/-nél
helyett állandóan -tól/-tőlt használ, rosszabb esetben azt mondja egy játék trailere után, hogy az számára "város", "várós" vagy éppen "várandós". (legalább egyszer
írná valaki, hogy megyeszékhely, esetleg főváros...)

A fentihez hasonló, ragozását tekintve hibás mondatok viszont nem csak zavaróak,
fárasztó is olvasni ezeket.

Miért van az, hogy csak ilyen fordításokra futja? A magyar nyelv
ragozó jellege és a szoftver ezzel kapcsolatos felkészületlensége
mellett is lehetnek problémák. De egyáltalán miért készül pont pc-s
játékokhoz magyar felirat? Valóban vesznek ezekből annyit, amennyiért
már megéri költeni fordításra? Vagy épp nem költenek eleget erre a
munkára és ezért olyanok, amilyenek? (vö. Microsoft Hungary(?)
kijelentése: ha nem fogy a játék, a jövőben nem lesz feliratos.)

Tegnap összeomlott a freeblog és törlődött minden szeptember utáni tartalom.

A blogbejegyzések szöveg részét még sikerült visszamenteni google-ből, a szerkesztőség által fabrikált modullal (a (rém)álomblogomét már csak manuálisan, emlékezet alapján kikeresgetve), a hozzászólások azonban örökre elvesztek.

Most már tényleg ideje lesz valahová elmenteni az egészet.

Tegnap összeomlott a freeblog és törlődött minden szeptember utáni tartalom.

A blogbejegyzések szöveg részét még sikerült visszamenteni google-ből, a szerkesztőség által fabrikált modullal (a (rém)álomblogomét már csak manuálisan, emlékezet alapján kikeresgetve), a hozzászólások azonban örökre elvesztek.

Most már tényleg ideje lesz valahová elmenteni az egészet.

Most komolyan...
Hogy lett 10/10, vagy ahhoz nagyon közeli szinte mindenhol az
Uncharted 3 értékelése, hogy van az, hogy szuperlatívuszokban beszélnek róla?
Költői kérdés..

Az első 9 fejezeten halálra untam magamat. A feladványok a játékban
kiakasztóan egyszerűek, de a csapattársak meg sem várják, hogy
gondolkodni kezdjen az ember, már lökik is a megoldást, majdnem olyan
szinten, mint a retek klubos betelefonáló műsorokban.
Legszívesebben otthon hagytam volna Sully-t, meg a többieket. Furcsa,
de az ICO vagy akár Resi4 után a Fable-nek, de az Unchartednak sem
sikerült kihozni semmit a játékost követő partner kínálta
lehetőségekből.

A lövöldözés ugyanolyan, mint eddig, nem fejlődött semmit. Így csak
akkor izgalmas igazán, amikor már irreális mennyiségben jönnek az
ellenfelek minden irányból. A lopakodás kiaknázhatatlan, a terep
rombolása, mint lehetőség a harcban csak két alkalommal van jelen, az
újonnan bevezetett frigyládás (Indy vs nagydarab náci katona) bunyó
pedig nagyon egyszerű, bugyuta és túl sokszor kényszerítenek rá. Az ugrálós részekről jobb nem
beszélni: ez nem platformer. Nem kell hozzá ügyesség, különösebb
reflexek sem, de nem hordoz olyan kihívást sem, mint a régi Tomb
Raiderek, amikben meg kellett keresni a megfelelő utat a több
lehetséges közül. Kizárólag azért kell a játékban mászni, hogy teljen
az idő, tovább a pályán tartsák ezzel is az embert.

A 10.(?) fejezettől, Jementől kezdve már tudtam élvezni legalább a játék film
részét (azt nagyon is). Gyönyörű és extrém helyszíneken történik az akció;
a zene teljes mértékben Indiana Jones koppintás, csakúgy, mint a
jelenetek egy része (nyúlkálás a fali üregekbe, kapcsolókat keresve,
lóról járműre ugrálás, bunyó, vissza, és így tovább. (Ezzel szemben az első 9-ben inkáb erőltetettnek hatottak a dolgok, például a menekülés a francia kastélyból).

De ha mindezt összehasonlítom egy egyszerű, ezeréves platformjátékkal,
akkor tiszta, hogy Drake kalandjaiban csak a túlfeszített lövöldözés
közben érzem azt, hogy csinálok valamit. Míg Marionál tudom, hogy
minden rajtam áll.

Emiatt az Uncharted 3 számomra nagyon ritkán volt képes feladatot és
sikerélményt nyújtani.

Pedig csak egy dolog kellene az egészhez: merni megtörni a ritmust.

Hagyni, hogy a játékos kérje meg Sully-t arra, hogy bakot tartson, de
tehesse meg ezt bárhol. Hagyni, hogy a játékos találja ki a
megoldásokat, ne az npc-k súgják a fülébe. Hagyni, hogy akkorát
ugorjon és abba az irányba, amekkorát és amerre csak akar.
És akkor talán nem kellene kötelezően seregnyi ellenfelet uszítani a
nyakába, szigorúan betartott időközönként.

Nagyon felemás összképet mutat a játék olyan szempontból, hogy a harc néha nagyon kemény, de a többi részt analfabéták szintjére lőtték be. Az nem játékélmény, hogy előre nyomom a kart és nyomkodom az X-et. (platform részek)

Arról nem is beszélek, hogy a harmadik epizódra mennyire meguntam már a
többezer éves kultúrák által hátrahagyott feladványokat, melyek
pofonegyszerűen, akár találgatással is megoldhatók, pedig épeszű ember
titkokat nem rejt ilyenek mögé.

Több Tomb Raidert (feladványt, játékelemet) szeretnék az Unchartedbe,
de a Tomb Raiderben lesz egyre több Uncharted ("epic" filmrészlet)...

Most komolyan...
Hogy lett 10/10, vagy ahhoz nagyon közeli szinte mindenhol az
Uncharted 3 értékelése, hogy van az, hogy szuperlatívuszokban beszélnek róla?
Költői kérdés..

Az első 9 fejezeten halálra untam magamat. A feladványok a játékban
kiakasztóan egyszerűek, de a csapattársak meg sem várják, hogy
gondolkodni kezdjen az ember, már lökik is a megoldást, majdnem olyan
szinten, mint a retek klubos betelefonáló műsorokban.
Legszívesebben otthon hagytam volna Sully-t, meg a többieket. Furcsa,
de az ICO vagy akár Resi4 után a Fable-nek, de az Unchartednak sem
sikerült kihozni semmit a játékost követő partner kínálta
lehetőségekből.

A lövöldözés ugyanolyan, mint eddig, nem fejlődött semmit. Így csak
akkor izgalmas igazán, amikor már irreális mennyiségben jönnek az
ellenfelek minden irányból. A lopakodás kiaknázhatatlan, a terep
rombolása, mint lehetőség a harcban csak két alkalommal van jelen, az
újonnan bevezetett frigyládás (Indy vs nagydarab náci katona) bunyó
pedig nagyon egyszerű, bugyuta és túl sokszor kényszerítenek rá. Az ugrálós részekről jobb nem
beszélni: ez nem platformer. Nem kell hozzá ügyesség, különösebb
reflexek sem, de nem hordoz olyan kihívást sem, mint a régi Tomb
Raiderek, amikben meg kellett keresni a megfelelő utat a több
lehetséges közül. Kizárólag azért kell a játékban mászni, hogy teljen
az idő, tovább a pályán tartsák ezzel is az embert.

A 10.(?) fejezettől, Jementől kezdve már tudtam élvezni legalább a játék film
részét (azt nagyon is). Gyönyörű és extrém helyszíneken történik az akció;
a zene teljes mértékben Indiana Jones koppintás, csakúgy, mint a
jelenetek egy része (nyúlkálás a fali üregekbe, kapcsolókat keresve,
lóról járműre ugrálás, bunyó, vissza, és így tovább. (Ezzel szemben az első 9-ben inkáb erőltetettnek hatottak a dolgok, például a menekülés a francia kastélyból).

De ha mindezt összehasonlítom egy egyszerű, ezeréves platformjátékkal,
akkor tiszta, hogy Drake kalandjaiban csak a túlfeszített lövöldözés
közben érzem azt, hogy csinálok valamit. Míg Marionál tudom, hogy
minden rajtam áll.

Emiatt az Uncharted 3 számomra nagyon ritkán volt képes feladatot és
sikerélményt nyújtani.

Pedig csak egy dolog kellene az egészhez: merni megtörni a ritmust.

Hagyni, hogy a játékos kérje meg Sully-t arra, hogy bakot tartson, de
tehesse meg ezt bárhol. Hagyni, hogy a játékos találja ki a
megoldásokat, ne az npc-k súgják a fülébe. Hagyni, hogy akkorát
ugorjon és abba az irányba, amekkorát és amerre csak akar.
És akkor talán nem kellene kötelezően seregnyi ellenfelet uszítani a
nyakába, szigorúan betartott időközönként.

Nagyon felemás összképet mutat a játék olyan szempontból, hogy a harc néha nagyon kemény, de a többi részt analfabéták szintjére lőtték be. Az nem játékélmény, hogy előre nyomom a kart és nyomkodom az X-et. (platform részek)

Arról nem is beszélek, hogy a harmadik epizódra mennyire meguntam már a
többezer éves kultúrák által hátrahagyott feladványokat, melyek
pofonegyszerűen, akár találgatással is megoldhatók, pedig épeszű ember
titkokat nem rejt ilyenek mögé.

Több Tomb Raidert (feladványt, játékelemet) szeretnék az Unchartedbe,
de a Tomb Raiderben lesz egyre több Uncharted ("epic" filmrészlet)...

Most komolyan...
Hogy lett 10/10, vagy ahhoz nagyon közeli szinte mindenhol az
Uncharted 3 értékelése, hogy van az, hogy szuperlatívuszokban beszélnek róla?
Költői kérdés..

Az első 9 fejezeten halálra untam magamat. A feladványok a játékban
kiakasztóan egyszerűek, de a csapattársak meg sem várják, hogy
gondolkodni kezdjen az ember, már lökik is a megoldást, majdnem olyan
szinten, mint a retek klubos betelefonáló műsorokban.
Legszívesebben otthon hagytam volna Sully-t, meg a többieket. Furcsa,
de az ICO vagy akár Resi4 után a Fable-nek, de az Unchartednak sem
sikerült kihozni semmit a játékost követő partner kínálta
lehetőségekből.

A lövöldözés ugyanolyan, mint eddig, nem fejlődött semmit. Így csak
akkor izgalmas igazán, amikor már irreális mennyiségben jönnek az
ellenfelek minden irányból. A lopakodás kiaknázhatatlan, a terep
rombolása, mint lehetőség a harcban csak két alkalommal van jelen, az
újonnan bevezetett frigyládás (Indy vs nagydarab náci katona) bunyó
pedig nagyon egyszerű, bugyuta és túl sokszor kényszerítenek rá. Az ugrálós részekről jobb nem
beszélni: ez nem platformer. Nem kell hozzá ügyesség, különösebb
reflexek sem, de nem hordoz olyan kihívást sem, mint a régi Tomb
Raiderek, amikben meg kellett keresni a megfelelő utat a több
lehetséges közül. Kizárólag azért kell a játékban mászni, hogy teljen
az idő, tovább a pályán tartsák ezzel is az embert.

A 10.(?) fejezettől, Jementől kezdve már tudtam élvezni legalább a játék film
részét (azt nagyon is). Gyönyörű és extrém helyszíneken történik az akció;
a zene teljes mértékben Indiana Jones koppintás, csakúgy, mint a
jelenetek egy része (nyúlkálás a fali üregekbe, kapcsolókat keresve,
lóról járműre ugrálás, bunyó, vissza, és így tovább. (Ezzel szemben az első 9-ben inkáb erőltetettnek hatottak a dolgok, például a menekülés a francia kastélyból).

De ha mindezt összehasonlítom egy egyszerű, ezeréves platformjátékkal,
akkor tiszta, hogy Drake kalandjaiban csak a túlfeszített lövöldözés
közben érzem azt, hogy csinálok valamit. Míg Marionál tudom, hogy
minden rajtam áll.

Emiatt az Uncharted 3 számomra nagyon ritkán volt képes feladatot és
sikerélményt nyújtani.

Pedig csak egy dolog kellene az egészhez: merni megtörni a ritmust.

Hagyni, hogy a játékos kérje meg Sully-t arra, hogy bakot tartson, de
tehesse meg ezt bárhol. Hagyni, hogy a játékos találja ki a
megoldásokat, ne az npc-k súgják a fülébe. Hagyni, hogy akkorát
ugorjon és abba az irányba, amekkorát és amerre csak akar.
És akkor talán nem kellene kötelezően seregnyi ellenfelet uszítani a
nyakába, szigorúan betartott időközönként.

Nagyon felemás összképet mutat a játék olyan szempontból, hogy a harc néha nagyon kemény, de a többi részt analfabéták szintjére lőtték be. Az nem játékélmény, hogy előre nyomom a kart és nyomkodom az X-et. (platform részek)

Arról nem is beszélek, hogy a harmadik epizódra mennyire meguntam már a
többezer éves kultúrák által hátrahagyott feladványokat, melyek
pofonegyszerűen, akár találgatással is megoldhatók, pedig épeszű ember
titkokat nem rejt ilyenek mögé.

Több Tomb Raidert (feladványt, játékelemet) szeretnék az Unchartedbe,
de a Tomb Raiderben lesz egyre több Uncharted ("epic" filmrészlet)...

Most komolyan...
Hogy lett 10/10, vagy ahhoz nagyon közeli szinte mindenhol az
Uncharted 3 értékelése, hogy van az, hogy szuperlatívuszokban beszélnek róla?
Költői kérdés..

Az első 9 fejezeten halálra untam magamat. A feladványok a játékban
kiakasztóan egyszerűek, de a csapattársak meg sem várják, hogy
gondolkodni kezdjen az ember, már lökik is a megoldást, majdnem olyan
szinten, mint a retek klubos betelefonáló műsorokban.
Legszívesebben otthon hagytam volna Sully-t, meg a többieket. Furcsa,
de az ICO vagy akár Resi4 után a Fable-nek, de az Unchartednak sem
sikerült kihozni semmit a játékost követő partner kínálta
lehetőségekből.

A lövöldözés ugyanolyan, mint eddig, nem fejlődött semmit. Így csak
akkor izgalmas igazán, amikor már irreális mennyiségben jönnek az
ellenfelek minden irányból. A lopakodás kiaknázhatatlan, a terep
rombolása, mint lehetőség a harcban csak két alkalommal van jelen, az
újonnan bevezetett frigyládás (Indy vs nagydarab náci katona) bunyó
pedig nagyon egyszerű, bugyuta és túl sokszor kényszerítenek rá. Az ugrálós részekről jobb nem
beszélni: ez nem platformer. Nem kell hozzá ügyesség, különösebb
reflexek sem, de nem hordoz olyan kihívást sem, mint a régi Tomb
Raiderek, amikben meg kellett keresni a megfelelő utat a több
lehetséges közül. Kizárólag azért kell a játékban mászni, hogy teljen
az idő, tovább a pályán tartsák ezzel is az embert.

A 10.(?) fejezettől, Jementől kezdve már tudtam élvezni legalább a játék film
részét (azt nagyon is). Gyönyörű és extrém helyszíneken történik az akció;
a zene teljes mértékben Indiana Jones koppintás, csakúgy, mint a
jelenetek egy része (nyúlkálás a fali üregekbe, kapcsolókat keresve,
lóról járműre ugrálás, bunyó, vissza, és így tovább. (Ezzel szemben az első 9-ben inkáb erőltetettnek hatottak a dolgok, például a menekülés a francia kastélyból).

De ha mindezt összehasonlítom egy egyszerű, ezeréves platformjátékkal,
akkor tiszta, hogy Drake kalandjaiban csak a túlfeszített lövöldözés
közben érzem azt, hogy csinálok valamit. Míg Marionál tudom, hogy
minden rajtam áll.

Emiatt az Uncharted 3 számomra nagyon ritkán volt képes feladatot és
sikerélményt nyújtani.

Pedig csak egy dolog kellene az egészhez: merni megtörni a ritmust.

Hagyni, hogy a játékos kérje meg Sully-t arra, hogy bakot tartson, de
tehesse meg ezt bárhol. Hagyni, hogy a játékos találja ki a
megoldásokat, ne az npc-k súgják a fülébe. Hagyni, hogy akkorát
ugorjon és abba az irányba, amekkorát és amerre csak akar.
És akkor talán nem kellene kötelezően seregnyi ellenfelet uszítani a
nyakába, szigorúan betartott időközönként.

Nagyon felemás összképet mutat a játék olyan szempontból, hogy a harc néha nagyon kemény, de a többi részt analfabéták szintjére lőtték be. Az nem játékélmény, hogy előre nyomom a kart és nyomkodom az X-et. (platform részek)

Arról nem is beszélek, hogy a harmadik epizódra mennyire meguntam már a
többezer éves kultúrák által hátrahagyott feladványokat, melyek
pofonegyszerűen, akár találgatással is megoldhatók, pedig épeszű ember
titkokat nem rejt ilyenek mögé.

Több Tomb Raidert (feladványt, játékelemet) szeretnék az Unchartedbe,
de a Tomb Raiderben lesz egyre több Uncharted ("epic" filmrészlet)...

Három-négy youtube-os meghallgatás után rendeltem egy lemezt.

Az együttesről alig van információm, csak annyi, amit náluk olvastam.
Világzenélnek, utcazenélnek, meg a magyar mellé befűzik az ír, svéd, görög, stb. elemeket, énekelnek Wass Albertet, de akár Herr Mannelig balladáját is előveszik, melyben egy nőstény hegyi troll (vagy azzá változtatt nő?) próbálja házasságra bírni a lovagot (és szabadulni az átok alól).

Anélkül, hogy belemennék a mai mainstream "zene" pocskondiázásába álljon itt annyi, hogy az ilyen ritka gyöngyszemek azok, amiért internet tartok, de kábeltévét nem.

tipp: Altató | A svéd | Záróvers

frissítve: a múlt hónapban feloszlottak..:((((((((

Senki se kérdezze miért vagy hogyan, de A svéd c. zenéjük alatt folyamatosan hallom/dúdolgatom a Metal Gear Solid 2 - Sons of Liberty főcímét..:)

Három-négy youtube-os meghallgatás után rendeltem egy lemezt.

Az együttesről alig van információm, csak annyi, amit náluk olvastam.
Világzenélnek, utcazenélnek, meg a magyar mellé befűzik az ír, svéd, görög, stb. elemeket, énekelnek Wass Albertet, de akár Herr Mannelig balladáját is előveszik, melyben egy nőstény hegyi troll (vagy azzá változtatt nő?) próbálja házasságra bírni a lovagot (és szabadulni az átok alól).

Anélkül, hogy belemennék a mai mainstream "zene" pocskondiázásába álljon itt annyi, hogy az ilyen ritka gyöngyszemek azok, amiért internet tartok, de kábeltévét nem.

tipp: Altató | A svéd | Záróvers

frissítve: a múlt hónapban feloszlottak..:((((((((

Senki se kérdezze miért vagy hogyan, de A svéd c. zenéjük alatt folyamatosan hallom/dúdolgatom a Metal Gear Solid 2 - Sons of Liberty főcímét..:)

Három-négy youtube-os meghallgatás után rendeltem egy lemezt.

Az együttesről alig van információm, csak annyi, amit náluk olvastam.
Világzenélnek, utcazenélnek, meg a magyar mellé befűzik az ír, svéd, görög, stb. elemeket, énekelnek Wass Albertet, de akár Herr Mannelig balladáját is előveszik, melyben egy nőstény hegyi troll (vagy azzá változtatt nő?) próbálja házasságra bírni a lovagot (és szabadulni az átok alól).

Anélkül, hogy belemennék a mai mainstream "zene" pocskondiázásába álljon itt annyi, hogy az ilyen ritka gyöngyszemek azok, amiért internet tartok, de kábeltévét nem.

tipp: Altató | A svéd | Záróvers

frissítve: a múlt hónapban feloszlottak..:((((((((

Senki se kérdezze miért vagy hogyan, de A svéd c. zenéjük alatt folyamatosan hallom/dúdolgatom a Metal Gear Solid 2 - Sons of Liberty főcímét..:)