Sajnálom, de a Prince of Persia négy óra intenzív játék után nem tudott meggyőzni arról, hogy a grafikáján, animációin és a humorosabb párbeszédein kívül nem középszerű.
A harc eddig egy az egy elleni, egyszerű gombnyomogatás, aminél csak arra kell figyelni, hogy blokkolás közben legyen elég hely a herceg mögött ahhoz, hogy vissza tudjon támadni majd, amikor az ellenfél szünetet tart. Ha nincs, akkor csinálni kell egy deflectet, minél gyorsabban, nem nehéz. Alapjaiban emlékeztet a rendszer a klasszikus Prince-re (balra-jobbra mozgás, fel iránnyal védekezés és shift-tel támadás) csak itt egyszerűbb védekezni.
Menő, ahogy a főszereplő a kardot fogja és mozog, tetszik a sebesülős/visszagyógyulós rendszer (ezerszer inkább ez, mint az életcsík és a gyógyitalok), de az egy nagy nulla, amit csinálni kell.
A sztori szintén gyenge lábakon áll, ahogy az ellenfelek is: mondvacsináltak és fel nem vezetettek, a játék maga pedig túl könnyű és unalmas.
Ki a fene az a Vadász vagy Alkimista? Elika mond róluk pár mondatot és ennyi.
Az igazi boss nem ilyen, hanem olyan, mint Darth Vader.
Bemutatják, aurát adnak neki, félelmeteset.
Ezek csak valami fekete trutyilények, amik a pálya végén ugranak elő a semmiből és elsőre simán legyőzhetők.
A dramaturgia biztos beleesett az egyik szakadékba, a drámai részeknek meg talán még tart a titoktartási szerződése a Metal Gear-rel.
A mozgás olyan, mintha egy felfestett csíkon kellene végigmenni, itt és ott ugrálva, lényegtelen, hogy ez most padlón, falon vagy plafonon történik, mert elég könnyű meglátni a "láthatatlan" útvonalat.
Jól néz ki, cool, de nem érzem, hogy kellenék hozzá, nem dolgoztat meg.
Az már más, hogy a kamerakezelés miatt elég gyakran lehet a szakadékban kikötni, elsősorban olyankor, amikor az oldalirányú falmászás végén kellene egy oszlopra vagy másra ugrani. Ha a játékos lusta a jobb karral megigazítani a kamerát, akkor a herceg nem biztos, hogy el tudja dönteni, hogy felfelé, oldalra vagy a faltól el irányba rúgja-e el magát.
Persze végigjátszom, mert összességében kellemes és el lehet ütni vele az időt (meg hát megvettem), de ha nem mutat valami jobbat a Sonic 2 alagutas futásánál (zöld mágikus cuccokról induló automata rohangálás) és az egy-egy nehezebben elérhető fénylabdacsnál, akkor ez a játék csak annyival jobb a közepesnél, amennyivel szebb és dizájnosabb.
Kíváncsi vagyok, hogy az 576 mennyit dob rá, a helyi és a gameres 9, illetve 9,5 merő túlzásnak tűnik az első négy óra után.
Mennyit adtak volna rá, ha a játék csúnya és mondjuk PS2-es grafikájú?
A teszteket nem olvastam el, addig nem is fogom, míg végig nem játszottam a játékot magam, ezért tartalmilag nem tudom, hogy mire alapozzák a magas pontszámot a többiek.
Na meg persze még mindig kibontakozhat a game, lehet, hogy a másik három megszerezhető mágikus képesség képes új színt vinni a játékmenetbe, de már nem nagyon hiszek benne.
Gondolkodtam azon, hogy írni kellene egy hosszabb bemutatót róla, de nincs jövésem arra, hogy a háttértörténet meg egyebek stilizált bemutatásával kezdjek bohóckodni így megkésve, vagy leírjam, hogy a zene mennyire balzsam a füleknek, mivel mások már megtették ezt helyettem és ezek a cikkek már rég olvashatók.
(Egy mélyebb teszthez inkább lenne kedvem, de idén talán már nem lesz alkalmam internet elé ülni.)
Ha megváltozik a véleményem a játékról vagy valami fontos, mindenképp elmondandó élményem lesz vele kapcsolatban, azt persze majd közlöm.
Apró betűs megjegyzés: -Milyen már az, hogy a játékok trophy-t dobnak arra, hogy elkezded őket? A normál nehézségen történő végigjátszásért már adnék valamit, de arra, hogy valaki elkezdte...
Szöveg: antaru
Link az eredetihez: Prince of Persia - sajnálom...
