Player2

Kétszer. Egymás után kétszer néztem meg A bőr, amelyben éleket...

Almodóvart csak hírből ismertem eddig. Nem is akarom hosszan, feleslegesen méltatni a filmjét, tekeregve a spoilerveszélyes mondatok között. Majd beszélek róla azokkal, akik már látták.
Szóval egyszerűen csak bejegyzem ide ezt az eseményt, hogy évek múltán is emlékezzem majd erre a napra.

A Final XIII japán megjelenése után összefoglaló jelleggel lefordítottam és kiblogoltam azokat a negatívumokat, amit a szigetország játékosai leírtak tesztjeikben, egy kifejezetten olvasói tesztek közzétételére szakosodott oldalon. Az oldal nem újkeletű, már a PS2 ideje óta létezik és minden platformmal foglalkozik.
A tesztek közzétételének is megvannak a maga szabályai. Nem meséket kell írni, hanem pozitívumokat, negatívumokat (egyben kéréseket, tanácsokat a fejlesztőknek) és végül egy összefoglaló kommentárt.
Alapszabály, hogy nem fogadnak el olyan üres értékeléseket, mint "lineáris sztori", "remek pályadizájn", "ócska zene", stb.
Az efféle jelzőkhöz mindig kapcsolni/idézni kell valamit a játékból, tárgyiasítnai kell azt, hogy mi alapján gondolja úgy a játékos, ahogyan.
Ha ez nincs meg, akkor a szöveg és a pontértékelések nem kapnak zöld utat.

Kiforrott, megbízható rendszer, szemben a Famitsu "megvettnek" bélyegzett értékelőivel. Már csak azért is, mert az ember minden alkalommal elolvashatja, hogy miért adott valamire 2 pontot valaki vagy a maximális 5-öt.

Lényeg a lényeg, meg már történelem is: a negatívumok magyar nyelven való leírásával komoly ellenszenvet sikerült kiváltanom játékosokból és tesztelőkből is.

December közepén megjelent a Final XIII-2, a folytatás s a Famitsutól meg is kapta a maximális pontszámot.
Mégis, hogy lehet akkor az, hogy két hét után a játék ára a béka segge közelében van (gyakorlatilag már féláron is lehet kapni újat)?

Mindez köszönhető annak, hogy az eladások az elvárások alatt teljesítettek és nagyjából 300 ezer példány rajtaragadt a boltokon az első szállítmányból.

Aztán bár nyugati sajtóban is olvashatott az ember arról, hogy "megreformálták" a játékot, hallgattak a játékosok intelmeire és most már vannak helyszínek és minijátékok, s elvileg ez annak a jele lehetne, hogy már egy jobb minőségű Final Fantasy-t tettek le az asztalra, lehet az is, hogy valami mégsincs rendben?

A két hét alatt netre került japán tesztekből látszik, hogy már tényleg nem teljesen ugyanaz a játék, mint az előző része, de hogy jó/jobb lenne mint volt?

Nos, az nem.

Az alábbiakban újra összefoglalom (fordításként) a december 16-a óta napvilágott látott tesztekből a lényeget, a negtívumokra szorítkozva.
(Kicsit bővebben mint legutóbb. A pozitívumokat majd a végén, egy mondatban, mert nincs sok.)

Kiegyensúlyozatlan harc
A játék első harmadában jó, a közepén-végén azonban már túl gyakoriak a csaták és emiatt durván kezdik a karakterek lépni felfelé a szinteket. Emiatt a játék közepén és végén már nincs kihívás, nem kell taktikázni. Ezzel szemben a játék végi bossok váratlan módon erősek, s már az ember örülne, hogy végre kell csinálni valamit, de aztán újra csalódnia kell, mert alig van főnök kategóriába sorolható ellenfél az utolsó harmadban.
A harcrendszer maga érdekes lenne, de sajnos nincsenek kihasználva a lehetőségei.

Idegesítő keresgetés
A játék előrehaladása elsősorban quest jellegű, a küldetések zöme azonban nem más, mint rejtett tárgyak keresgetése a térképen. Sokszor olyan eldugott dolgokat kell felkutatni, melyek annyira el vannak rejtve, hogy netes utánolvasás nélkül gyakorlatilag megtalálhatatlanok. (Például egy völgy mélyén van valami, ami csak akkor látszik, ha a karakter jó helyen van és a játékos jó irányba mozgatja el teljesen a kamerát, stb.)
Az ember megpróbálhatja maga megkeresni ezeket, de nagyon sok lesz így menet közben a gyenge ellenfelekkel vívandó harc, ami nem más, mint időpazarlás. Legalább a fő sztorivonalhoz szükséges tárgyakat nem kellett volna ilyen durván elrejteni.

A teljes forgatókönyv unalmas
Rendre felbukkanak a színpadiaskodó, piperkőc szereplők, hogy lökjenek valami ösztönző szöveget és egy kis mondvacsinált magyarázatot a történésekhez: "-Ha megváltozik a jövő, megváltozik a múlt...", stb. Persze aki játszott az előző résszel, az nagyjából sejtheti, hogy miről van szó. Most is ugyanolyan a megközelítés: nem a játékost próbálják szórakoztatni, hanem olyan érzetet kelt, mintha a készítők maguknak csinálták volna az egészet. Egyszerűen unalmas.

Csalódást okozó befejezés
Elnézést a szalonképtelen szóért, de egy kalap szar az, ahogy befejezték. Lehet tudni, hogy van egy titkos befejezés és azt hinné az ember, hogy azzal már rendes befejezést kap a játék, de az ennek eléréséhez szükséges feltételeket teljesítve sem történik meg a dolog. Furcsa, ha egy rpg-t végigjátszva az ember rosszkedvű marad. Bár nevezhetjük a dolgot akár újszerűnek is...

A játékost reménytelen helyzetben hagyva kirakják elé a "To be continued..." feliratot. Ez vagy azt jelenti, hogy DLC-ben vagy esetleg egy új részben (FFXIII-3?) folytatódik a játék, de azt mindenképp, hogy hiányérzetet kelt. Olyan, mintha félkész terméket sóztak volna az emberre.
Az előző rész vége sem volt hepiend Vanille és Fang miatt, de még mindig rendesen befejezett történet volt.

Értelmetlen történet
Pillanatokra azt hiszi az ember, hogy tudja mi történik, de egy kicsit később visszagondolva az eseményekre azok teljesen értelmetlennek tűnnek. Folyamatosan úgy halad előre a játékos, hogy nem tudja mi folyik körülötte, s ez olyan, mintha maga a történet hiányozna.
Még ha lesz is folytatása a játéknak, akkor is le kellett volna zárni a FFXIII-2 végét rendesen. Az a legalja, hogy a befejezéssel nem teljesül semmi, a titkok nem derülnek ki, a történet még mindig értelmetlen. Legalább olyasmit kellett volna nyújtani, amiből a játékos azt érzi, hogy elért egy állomásra, megoldott valamit útja során.
Az egész történet felszínes, a mellékküldetések szintúgy.

Balanszolatlan harc, idegesítő, nem rpg-be való feladatok
Az enhancer/jammer jobok teljesen feleslegesek. Legalább olyan balansz kellett volna a harchoz, hogy normal nehézségen szükséges legye taktikázni. A puzzle és kvíz részek idegesítőek. Az rpg-k egyik jó pontja, hogy ha az ember ügyetlen akkor is tud előrehaladni, ha a karakterei elég erősek. Viszont ha bedobnak olyan puzzle feladványokat, melyek megoldásához már interneten kell böngészni, s ezek nélkül nem lehet továbbhaladni, az kifejezetten idegesítő. A kvíz még csak csak elmegy, mert az nem akasztja meg a játékot, de a puzzle nehéz. Az ember néha elhajítaná a kontrollert, annyira.

Túl rövid a fő sztorivonal
Csak becslés, de körülbelül a fele annak, ami az FFXIII-ban volt. Nincs sok változatosság és a harc is csak gombnyomogatássá válik, ezért ezek a tényezők is rövidebbnek éreztethették a játékidőt. Őszintén meglepődtem, amikor a végére értem, hogy "jé, már vége is?!)

Nem lehet kusztomizálni a karaktereket
Csak két játszható szereplő van, plusz egy szörny. Emellett a fegyverek sem változatosak. A két karakter szintje hirtelen nő meg és nem lehet velük tetszőleges irányokba fejlődni. Kevés fajta fegyver van, páncél nincs, kiegészítők pedig célirányosan cserélgethetők. Mondhatni, hogy szinte nulla a lehetősége az embernek arra, hogy a karakterekkel és felszereléssel variáljon.
Ha sokáig is tart kidolgozni a különböző tárgyakat, akkor is lehetett volna legalább valami matériarendszerhez hasonló dolog.

Befejezetlen történet
Úgy gondolom, hogy érdemes várni a megvételével addig, amíg meg nem jelenik a folytatás is.

Hosszú töltési idő
A "Historia Cross" utáni area load hosszú. Vélhetően azért olyan hosszú a területek betöltése, hogy azokon belül már rövid maradhasson, de ettől nem lesz jobb. A területválasztásnál van egy "időemlék a kristályból" jellegű, szöveges rész, de sajnos ez nem töltés közben olvasható, hanem az előtt, pedig úgy jobb lett volna.

Uncanny valley
A grafika szép és valósághű, de a valósághűség miatt helyenként furcsa. (pld.: nagyon szépen kidolgozott a karakter, de csak az ajkai mozognak beszéd közben, az arckifejezéseket testmozgással pótolják, ami furcsának hat, stb.)

Túl sok puzzle és kvíz
Többször is kitört belőlem, hogy: "-Bocs, de én szerepjátékozni akarok, nem logikai és kvízfeladványokat megoldani!!!"
A fragmentek összegyűjtéséhez is elkerülhetetlenek, s egyik puzzle jön a másik után, egyik kvízkérdés jön a másik után.
Ahhoz, hogy a téridő görbületét eltüntessük vagy a fragmenteket összeszedjük, ne kelljen már puzzle-özni meg kvízezni...

A befejezés tönkrevágja a játékot
Az, hogy a történet teszik-e valakinek vagy sem, szubjektív dolog. Nekem jobban tetszett, mint az előző részé. Addig a pontig amikor kiderül Noel titka úgy gondoltam, hogy kifejezetten jó, de aztán minden a visszájára fordult és a befejezés borzalmasan rossz (láttam a titkos befejezést is). Nem regényről vagy filmről van szó, hanem játékról, aminél a befejezés nem ugyanolyan súlyú, mégis most olyan jelenséggel találkoztunk, ami 180-os fordulatot jelentett az értékelésnél. (jóról rosszra)

Szegényes tartalom
Csak a fősztorival foglalkozva 30 óra alatt véget ér a játék.

Erőltetett alapszituáció.
Érződik, hogy előfeltétel volt az, hogy Serah legyen a főszereplő és mindent ennek rendeltek alá.

Értelmezhetetlen történet.
Ha az ember kihagyta a FF13-at, akkor semmit sem fog érteni. Van az elején egy magyarázat az előző részről, de annyira tele van a speciális szókészlettel, hogy csak elolvasva még nem érthető.
Bár magam a platinát is kiszedtem az előző részből, sokszor jöttek elő nálam is olyan kérdések, hogy -Hoppá, te meg ki is vagy? -Mi célból is kell nekünk most egymás ellen harcolnunk? -Meg mit is akarunk csinálni az idővel?
Az efféle kérdéseimre nem érkezett válasz a történetben és csak úgy folyt magától a zűrzavaros oda-vissza utazgatás az időben.

Kevés a karakter
Annak ellenére, hogy az előző rész szereplői itt vannak a játékban, nem játszhatók. A csapattagok közül csak a szörny cserélhető.

Túl gyenge ellenfelek
Az előző rész ellenfeleit talán túl erősnek tartották és ezen akartak javítani, de most túl gyengék, kiveszett a harcból az izgalom. Ha már van benne EASY MODE, akkor tehettek volna HARD MODE-ot is bele.

Valójában nincs most sem város a játékban
Úgy gondolom, hogy elveszett a kalandozós jelleg azáltal, hogy nem lehet a meglátogatott helyszíneken felszerelést venni, variálni, erősíteni, stb. s ezen tetteken keresztül valamilyen kötődést kiépíteni a helyszínekkel kapcsolatban.

Félkész termék
Talán azért lett ilyen a játék, mert már eleve úgy tervezték, hogy legyen még egy FF13-3. Mindenesetre azzal, hogy ilyen lett, egy utóízében nagyon rossz részt kaptunk.

Térképek és egyéb dolgok újrahasznosítása
Bár a játék bevezető részében rendkívül izgalmasnak tűnik az új helyekre való eljutás, később kiderül, hogy az időben való utazgatással ugyanazon helyek múltjába és jövőjébe lehet ellátogatni, a korszakok különbségei mégsem mutatkoznak meg. A térkép szinte ugyanaz, mint a jelenben. Így gondolkodva a játék területe meglepően kicsi.

Bár a korszak és térkép meghatározza az ellenfeleket, a felvehető szörnyek csak színükben fognak eltérni (a szín pedig a speciális mágia fajtáját jelzi).

Chocobo
A chocobo van de minek? Gyakorlatilag csak annyi a szerepe, hogy futás közben fogy tőle a gysahl greens nevű zöldség.

Balanszolatlanság
A szörnyek gyűjtögetése és nevelése az egyik fő szórakozás a játékban, de ez is elveszti vonzerejét, amikor egy idő után az ellenfelek már nem elég erősek.
Nagyon gyorsan elérhető a maximális szint.

Rossz/erőltetett minijátékok
A puzzle-ök egy része túl nehéz. Az órás rész kiemelkedően, emellett randomizált, ezzel sokat szenvedtem. Túl bonyolultak voltak a szabályok.

Van kaszinó, de nem élvezhető. Csak egy körkörös chocobózás és félkarú rabló van. Más nincs. A kaszinóban alap kell legyen a kártyajáték, de az, hogy majd valamikor kiadják DLC-ként emeletes baromság.
S ha még emellett fizetős is lesz ez a DLC, akkor aztán tényleg szánalmas.

Befejezés = csalódás
Leginkább azért vagyok teljes mértékben elégedetlen a játékkal, mert a vége olyan lett, amilyen. A normál befejezés rossz befejezés, de a fragmentek összegyűjtése után megnyíló titkos befejezésre a legjobb szó a "hulladék".
Totál idiótának éreztem magamat, amikor rájöttem, hogy EZÉRT (értsd: a titkos befejezés) álltam neki újra szenvedni az összegyűjtendő dolgokkal, feleslegesen.
Lehet, hogy DLC-ben vagy valahogy folytatják majd a történetet, de ezért már ne merjenek pénzt kérni inkább..
Ez nem mozifilm, nem akarok félkész dologért teljes árat fizetni, s emiatt a folytatást sejtető befejezés rendkívül idegesítő.
Bár FF a neve, teljesen más játékként éltem meg. Annak ellenére, hogy volt benne játék részként élvezhető történet, harc, szörnynevelés, stb., a befejezés mindent tönkrevágott.

A történet tele van zagyvasággal
Van egy olyan szabály, hogy "ha megváltoztatod a jövőt, akkor megváltozik a múlt" - ez hülyeség. Van mágia, de még olyan ereklyék is a régi időkből, amiken keresztül videó formában lehet látni a jövőt. Ha összekombinálom azt, hogy a jövő módosításával megváltozik a múlt és hogy a múltban tévén keresztül lehet nézni a jövőt... hát...

Érthetetlen sztori
Már az 13 is ilyen volt, de vajon miért efféle, nehezen felfogható történettel próbálkoznak? Végigjátszottam az előzőt és még így is csak annyit tudok mondani, hogy megadom magam, nem értem.
Nem lehet tudni, hogy ki milyen érdekből csinálja a játékban azt, amit cisnál. Miért kell ezzel vagy azzal harcolni? Egyáltalán mi az ő céljuk, amit el akarnak érni? Miért történt ez vagy az? Egyáltalán mi van?
Az ilyen kérdések özöne maga alá temeti játék közben az emert. Rém unalmas ego-trip mozi, nem tudja beleélni magát az ember.

Rövidség
Az FF játékok minden alkalommal tele vannak titkos dolgokkal, mellékágakkal. Azonban ha csak a fő szálat nézzük, akkor most 20 óra alatt simán el lehetett jutni a főbossig.
Ez mi? Akciójáték? Kalandjáték? Rpg-ként nézve ez nagyon fércmunka érzést kelt.
Személy szerint nem nagyon szeretek minden felesleges mellékdolgot felderíteni. Aki hasonlóan gondolkodik annak azt ajánlom, hogy kerülje el. Mert ennyiért (kb. 20 óra) kár kifizetni 7-8000 Jent!

Summon nélkül
Nem idézhetők meg lények, pedig az FF sorozat egyik védjegye volt mindig is a használatuk. Már az első résznél nagy negatívum volt, s ezen nem javítottak.

Felesleges szörny, kevés karakter
A nevelésükhez szükséges tárgyakért szenvedni kell, de a használható szörnyek sem érdekesek.

Csak két csapattag. Lightning és Snow csak ott van néha, de npc-k.

Unalmas a karakterfejlesztés
Nincs páncél, nincs mit gyűjteni. Csak ketten fejlődnek, nincsenek magasabb kasztok. Nincsenek végső varázslatok, mint az ultima, holy, stb. A fizikai támadásoknál is szegényesek a technikák, szinte csak sima vagdalkozás.

Kicsi a bejárható terület
A helyszínek folyamatos újrahasznosítása történik. Van néhány térkép, amin a háttérkép kicsit más és újra van hasznosítva mint másik időpontbeli terület. A háttér sokszor szépen kidolgozott, de feleslegesen, ha nem engedik bejárni.

Minijáték pokol
A kaszinóban DLC-vel lehet csak használni dolgokat. A chocobo pálya pedig csak körbe-körbe jellegű, egyszerű és unalmas. A félkarú rablóval meg olyan nehéz nyerni mint a valóságban.

Nincs is multi-ending
A fősztori nem rossz, de nincs multi-befejezés. A valós befejezés kötött, akárhány helyen próbál az ember mást választani, nem változik az eredmény.

Gyorsan kimaxolható, kevés karakter
Nincs fegyver fejlesztés, a karaterek csak a crystaliumban fejlődnek, az meg 40 óra alatt lazán kimaxolható.

Már előtte is rebesgették, de tényleg így van: a legeslegvégéig ugyanazt a két karaktert + a szörnyet lehet csak használni.
A helyi dolgokkal tisztában lévők, mint pld. kit hol kell keresni (Lightning), vagy éppenséggel segítségnyújtásra alkalmasak (Hope, Snow) (vagyis az előző rész karakterei) nem segítenek. Még maga Snow, aki ugyebár Serah jegyese és mindentől megvédené őt sem áll be a csapatba.
Csak szörnyek. Sok fajta van és sok "díszítőelemet" lehet rájuk pakolni, de többnyire nem érnek harcban az emberek nyomába.

QTE átvezetők
Cinematic Action. Ha már olyan szépre megcsinálták a filmeket, akkor azokat nézni szeretném, nem a felvillanó gombokat nyomogatni.

Szegényes eszköztár
A harcrendszer ugyanaz, mint volt. Nincsenek új jobok, csak két szereplő van, hamar megunható.

A fegyverek egyformák, szinte csak a színe változott a játék végéig.

A minijátékok rosszak
Sírtatok, hogy nincs a Final 13-ban minijáték? Akkor nesztek, itt van ez! De világosan látszik, hogy a mai Square nem a játékos oldalán van, amikor fejleszt. Az FF8 kártyajátéka, az FF7 Golden Saucere csodálatos, felhőtlenül élvezhető játékokat nyújtottak.

Gyerekes forgatókönyv
Nagyon vártam, hogy mit hoz ki a Square az időutazásos felütésből, de sajnos a különböző idők és területek felszínesen kapcsolódnak egymáshoz csak. Hiába utazik az ember az időben, csak arról van szó, hogy el kell menni egy másik tárgyért valahová vagy le kell verni a szörnyeket ugyanúgy, mint máskor. Az időben utazva nincsenek olyan események (nagyapák/unokák) amikkel éreztetnék ennek súlyát. Csak elő van adva egyfajta látszatszabadság azzal, hogy az időparadoxon a téma. Azon ellenben jót lehet nevetni, hogy attól, hogy odamegyünk és leszidunk valakit egy egész korszak megváltozik.

Rövid!
30 óra alatt kimaxoltam az ember karaktereket, onnan kezdve nem volt hová fejlődni. A normál befejezés 20 óra alatt elérhető.

Zene
Többen említették, hogy a zene bár nagyon jó, nem tesz jót neki, hogy sok a vokálos énekes szám, ami egy idő után már idegesít.

Kötelező, de rossz minijátékok
A minijátékok fárasztóak, nem érdekesek. Különösen az óraszerkezetes. Az FF7-ben lehetett snowboardozni, az FF8-ban kártyázni, olyasmit játszani, amibe képes volt teljesen belefeledkezni az ember. A 13-2 minijátékait egyszerű, betanított munkás melóként lehet értelmezni. Emellett egy részük még kikerülhetetlenül szükséges is a továbbhaladáshoz.

Rövid!!
A sztori egy végigjátszásra 20 óra volt. Nem teljes értékű rész.

.............

A fentieket 26 játéktesztből gyűjtöttem össze, de egy idő után a tesztek már csak ismételték ugyanazt a pár dolgot: keszekusza történet, botrányos befejezés, dlc erőltetés, félkészség, kevés karakter, rövid játék, stb.

A befejezést nem írta le senki, mert spoiler. Ezért én megnéztem youtube-on és anélkül, hogy elárulnék bármit elmondhatom, hogy meg tudom érteni azt, hogy ennyien kiakadtak. Ez nem befejezés, hanem egyfajta félbevágás. Rossz dolgok történnek, de sajnos nem úgy van megoldva, mint a Birodalom visszavág végén, ahol marad remény, ahol utalnának valamire a folytatással kapcsolatban. Itt a meglepetés az volt, hogy nincs vége a történetnek. Ha azt látni akarod, akkor majd dlc-t kell venned vagy új játékot.

A pozitívumok zöme az, hogy örülnek annak, hogy az előző rész hibáin próbáltak javítani, csak nem sikerült valami jól...

Természetesen a leírtak nem jelentik azt, hogy teljesen játszhatatlan, tűzre dobandó lenne a XIII-2. De érdemes elgondolkodni azon, hogy megéri-e megvenni.

.............

Számomra mindez azt jelenti, hogy a jrpg nagyjából ennyi volt.

Lesz mindig is és időnként előkerül egy-egy kivételes játék (Xenoblade, például), de a generációkon át zászlóshajónak, etalonnak tekintett Final Fantasy már nem nyújtja azt, amit az emberek elvárnak tőle. Talán az erőforrások csappantak meg azzal, hogy egyre többet költenek fejlesztésre, szinkronhangra, grafikára, talán csak kikopott a cégből a kreatív elme.

Nem tudom. Nem is érdekel.

Én jó FF részt akarok tőlük, de most már szinte biztos, hogy ilyen nem lesz. Ha csak részben igaz az, amit a játékosok írtak, akkor nem fogok pénzt és időt pazarolni rá. (Ezért is néztem meg utólag szívbaj nélkül a befejezést a neten)

Na de miért ne lenne igaz? A legutóbb is igazuk volt, most sem lesz ez másképp.

Sok sikert a Squarenek a Japánon kívüli eladásokhoz.

Visszaolvasgatva az idei év bejegyzéseit, megint világos, hogy sikerült kihagynom, következő esztendőre csúsztatnom több olyan játékot is, ami megérdemelte volna, hogy még ebben az évben végigjátsszam és kedvenceim közé helyezzem őket.

Ezek a Portal 2 (persze még az elsőt sem fejeztem be), a Catherine és a Zelda: Skyward Sword.

Voltak nagy nevek, amiket más okból hagytam ki. Az Arkham City-t elvből, a hülye dlc Macskanő miatt, a Skyrimet és a Darks Soulst pedig azért, mert ezekre, főleg utóbbival való hatékony játékra nincs erőm, energiám. Megemlíthető, hogy az új Assassin's Creed: Revelationsre érdeklődés hiánya miatt eszembe sem jutott időt szánni.
Nagyon kimradtak még: Killzone 3, Resistance 3, Rage, Rayman Origins, Trine 2, Motorstorm: Apocalypse.

Találtam helyettük mást.

Sikerült sajnos belenyúlnom olyan címekbe is, melyekbe talán nem kellett volna.

A Shadows of the Damnedtől eleve nem vártam túl sokat, mégsem rántott be,  annyira darabos, tutoriallal, cutscene-nel teleszórt volt az első pár órája. Azt hittem, hogy hétvégén újra előveszem majd, de ez sosem valósult meg.

Ennél csillagászati léptékkel nagyobb csalódás volt a Deus Ex. Hiába csodálkoztam rá a gyönyörűen megalkotott cy-fi környezetre, már az első "dobozrakosgatós" résznél éreztem, hogy ez nagyon nem Metal Gear (lehet, hogy nem azt kellett volna várni). Aztán jött a többi játékmenetben elkövetett baklövés. Az őrök mindig csak saját "szobájuk" területén belül gondolkodtak, ha lebuktam, akkor már meg is haltam és tölthettem újra az állást, az ügyesen megtalált jelszavak ellenére érdemesebb volt hekkerkedni, mert csak az adott xp-t és hát magától az alapvető, egyél csokit, hogy ártalmatlanná tudj tenni ellenfeleket rendszertől sem voltam elájulva. Az igazi, pozitív élményem és emlékem a játékkal az, hogy pont akkoriban vettem újra erősítőt és ezzel a címmel próbálgattam az 5.1-et, sok sikerrel.

Harmadik méretes csalódás volt még a nagyon ígéretesnek tűnő Last Story. Ami kifejezetten jónak indult, de az első (spoiler: egyetlen)város felfedezése után egy csúnyácska FFXIII lesz belőle. Sokan fognak majd tízemeleteset koppani jövőre, amikor megjelenik angolul, még akkor is, ha a tesztek tele lesznek remekül kidolgozott, hangulatos város jelzőkkel. A szerencsétlen XIII-asnál mindenképp jobb, de Sakaguchi ezzel inkább visszafele lépett.

Idén játszottam rengeteget a Deadly Premonitionnel, ami végtelenül fapados, mégis annyival több és jobb, mint az Alan Wake... Sajnos úgy jártam vele (és a Dead Space 2-vel is), hogy a vége előtt elszállt a mentésem, egy darabig biztos nem fogom újrakezdeni.

Pozitív élményekből is volt azért bőven.

Az inFamous 2 egész jóPSP-n végigjátszottam a 2009 év végi Queen's Blade: Spiral Chaost, hogy utána az idei folytatást a, hasonló című Queen's Gate: Spiral Chaost is kivesézzem. Az eredmény 110 óra játékidő, amiből a második rész tesz ki 77-et. Abból a 77-nek javát pedig a színes karakterpalettán nekem tetszők szintjének felhúzása, ami hozzáteszem: megunhatatlan volt.

Csak ezek után kezdtem bele a Growlanser IV - Over Reloadedbe, ami egy 2003-as(!), PS2 játék idén PSP-re kiadott kibővített változata (csak japán van) és az első 10 óra helyenként olyan dolgokat tesz le az asztalra, ami miatt komolyan szégyenkeznék ha lenne kurrens konzolgenerációra kiadott jrpg-m. Azt persze nem tudom, hogy lesz-e elég szufla a játékban, végig fogom-e játszani. Most már mindneképp átcsúszik 2012-re.

Komoly élményt nyújtott (és nyújt még mindig) a pc-s King's Bounty: The Legend, ami bár 2008-as megjelenés, fullHD felpbontásban, maxra tekerve, de még inkább a kis részletei és konzoloknál már megszokott elnagyolt, üres világokkal szembeni kidolgozottsága miatt így három évesen is olyan, mintha nextgen játék lenne.

A végére hagytam az idei év egyik nagy nyertesét.

Nem kifogásolhatatlan minőségét tekintve, mert lenne benne mit javítani, a Mortal Kombat viszont így is a legjobb offline közösségi élményt nyújtotta. Szerencsés helyzetben vagyok, mert számtalan alkalommal, sokszor hatan is összegyűltünk Sicknél, hogy az MK9 visszarepítsen minket gyermekkorunkba, az üvöltözős, oltogatós önfeledt élmények idejébe.
Na és új szállóigék, beszólások is születtek (pld.: "Alibaba hejj!" - Raiden berepülős támadása).

...

Az év vicce (1): Az év elején rámutatva arra, hogy 3DS-en nem lesz irányítható a Monster Hunter, mert a stick alatt van a d-pad, s ezért valószínűtlen, hogy megjelenne erre a gépre, a Nintendo képes volt még egy jobb analóg karcsatolmányt (attachment, Japánban  elhíresült nevén Iwatchment = Iwata + attachment) is bedobni a cél érdekében.

Az év vicce (2): Az E3 Microsoft konferencia után Józsi hazament és eladta az Xboxot.

Az év vicce (3): A FFXIII-2 eladásai és a japán tesztek, amik arról szólnak, hogy ez sem lett jó.

Az év vicce (4): Az elhíresült Top100-as lista még mindig nem ért véget.

Az év csalódásai: The Last Story, Deus Ex, Uncharted 3.

Az év középmezőnye: inFamous2, Magic the Gathering 2012.

Az év kedvenc játéka: a fenti, szubjektív szempontok alapján idén az MK9 nyert.

aadasd

https://www.youtube.com/watch?v=88YLEJk0fyk

e

e

e

e

eeee

A cikket az alábbi címen találja: http://egeszseg.origo.hu/cikk/0734/297316/

http://www.scienceinschool.org/2010/issue15/ehrsson

Még csak 10 perce történt, de újra zenét hallgatok. Folyamatosan, ugyanazt. Olyan, mint az, ami még a megcsinálós korszak előtti utolsó pillanatokban volt.

Persze van aki azt írja, hogy kamu és ez is csak egy kitalált sztár, mint Lady Gaga, más meg azt, hogy nem.

A végeredményt tekintve mindegy.

Azt az izét nézni és hallgatni és képtelen vagyok. Vicc, hogy így maradtam le arról is, hogy az egyik klipjében pont a Boondock Saints Murphy-je motorozik Júdásként.

Ezt a csajt pedig most már nem tudom kikapcsolni az agyamból. Akár kreatív csapatmunka eredménye, akár saját a zene.

A nagyobb vicc pedig az, hogy épp a Boondock Saints Connorja ajánlotta twitteren.

A Blue Jeans c. számát hallgatva és annak első soraiban megjelenő James Dean azt a kicsavart lehetőséget vetítette koponyámba, hogy mi lenne, ha a japán jrpg mellett létezne az amerikai arpg is.

James Dean kinézetű, cigiző főszereplővel, akinek Marlon Brando adja a megbízásokat. A csapatba beállna még egy Jayne Mansfield, egy Jim Morrison, vagy akár maga Charles Bronson, hogy elmenjenek megmenteni a kis Judy Garlandot vagy akár Audrey Hepburnt, aki nem volt persze túl amerikai. Közben persze szólhatna Sinatra meg az egész West Side Story. S az egész nem csak arról szólna, mint a Twilight: "Ó, vajon szerelmes még belém a fiúm?"

Kicsit agyament ötlet, ahogy "Dean" a limit breakjében ráfarol az ellenfelekre Porschéjával, de még ez is jobb lenne, mint a sok lányos melegentyű a japán fenteziben. Ma épp az volt a téma a szigetországi oldalakon, hogy végre hasonlóan néz ki az FFXIII-2 két verziója, de mindkettő csúnyább, mint az előző rész PS3-on. De ami a legrosszabb, hogy már nem olyan szép a szereplők haja... :))))))

Tegnap és ma annyi hibát kaptam a freeblogon, hogy komolyan fontolóra vettem a költözést.

Van, hogy belépni nem lehet, nem jön be az oldal, nem menti el a bejegyzést, nem küld jelzést a hozzászólásokról.

Pedig igazán szerettem a szerkesztőjét, ezek a hibák és a legutóbbi nagy adatvesztés után egyre rizikósabbnak tűnik a használata.

Hova tovább...

Ment ma egy kis beszélgetés arról, hogy akkor most kinek szól mi és mi mennyit számít. Ha már így volt, akkor álljon még itt még egy gondolat.

Az zajlik ma le a szemünk előtt, ami már végbement a filmiparban.

Ott is eljött az a pillanat, amikor könnyűvé vált a látványcsinálás, s ezzel a stúdiók gazdaságosan kiszolgálni képessé váltak a csak látvánnyal is megelégedő közeget.

Nem is tudom mi volt az első neves, de buta látványfilm... Talán valami katasztrófafilm? A George Clooney Batman? Vagy a Függetlenség napja? Még utóbbi is messze túlszárnyalja az utóbbi évek rosszabbnál rosszabb munkáit.

A játékok esetén ebben a generációban jött el az, hogy valóban nagyon szép és valósághű lett a grafika, ami ezáltal önmagában is élvezetet nyújt, önmagában is eladható egyeseknek, akarom mondani: sokaknak.

Egy régi játék kénytelen volt érdekes maradni végig, hogy sikeres lehessen, ugyanúgy, ahogy egy régi film is. Ma erre nincs szükség, mindegyikben robbanhat az atom és mehet a szájtátás.

Alig találni olyan filmet, amit érdemes kifizetni a moziban. Vannak persze ritka kivételek, amit a régről megmaradt "csökevények" vagy velejéig romlottan konzervatív, nem kiszolgáláshoz, hanem megvalósításhoz ragaszkodó rendezők hoznak össze. A Fekete Hattyú ilyen volt, az utóbbi időkben az utolsó, amiről teljesen elégedetten jöttem ki.

Szerencsére a romlás beteljesedése után pár évvel már elmondhatjuk azt is, hogy egyre jobbak az indie filmek és az internet elterjedésének köszönhetően marketingre fordítandó büdzsé nélkül is beléjük lehet futni. Így ezek és a néhány komolynak megmaradni képes rendező/producer még értéket tud képviselni.

Ez fog bekövetkezni a játékpiacon is.

Legalábbis ebben hiszek.

Akik csak a bizniszért csinálták, azok átállnak végleg az eldobható látványtermékekre, de mellettük megmaradnak a kivételek, az eleve nem vagy nem csak profitért dolgozó profik és amatőrök.

Ezért is tartom valószínűnek, hogy a következő generációt nagyjából pc-n fogom tölteni, mint játékos.

Persze a filmiparnak megvan az a pozitív tulajdonsága, hogy hosszú, mélyen gyökerező történelemmel és egy Oscar nevezetű díjjal is rendelkezik, amit nem adnak oda holmi kasszasiker Transformereknek vagy Twilightoknak.

Az efféle mozis torzszülötteknek megmarad az MTV-filmgála és a hasonló, kereskedelmi médiaszereplők házibulijai.

A játékoknál sajnos fordított a helyzet. Azelőtt jött létre a hozzá nem értők vagy még inkább reklámfelületekből élők zsűrije, mielőtt kialakult volna egy komoly, szakmai.

Utóbbit létre kellene hozni. Úgy hiszem, hogy létre is jön majd, de csak a játékipari katarzis után, amikor kialakul az a réteg, ami alternatívát nyújt majd a mai, elsősorban bevétel céljából készülő termékkínálattal szemben.

Nem gondolom azt, hogy a játékosok igényei változtak volna meg.

Egyszerűen csak a technológiai evolúció és a haszonszerzési vágy ugyanabba az elkerülhetetlen hullámvölgybe sodorta a játékokat, amibe korábban a filmvilágot is. Abba, amiből az is csak nehezen kezdett el kikecmeregni. S ami után már sosem lesz ugyanolyan, mint korábban.

Nahát, a Square a saját oldalán rakta ki ezeket a linkeket (itt nem működnek, mert csak screenshot).

Én a legutóbb is csodálkoztam, hogy a kiváló teszteredmények ellenére később mindenki számos nagy oldal csalódásként emlékezett a játékra az év végi toplistákon. Mindenesetre érdekes, de a trailerektől egyelőre nem kaptam csoda/öröm sugárfertőzést.

Azt azért elismerem, hogy elég jó zenék szólnak a fenti linken. :)

Két nap múlva jelenik meg a játék Japánban.

Két nappal a Vita előtt. Három nappal egy nagy bejelentésként szellőztetett Dragon Quest hír előtt.

Majdnem írtam is egy bejegyzést arról, hogy a hírek szerint rögtön 1 millió példányt szállítanak le az ottani boltokba, s ez a fórumozókat arra engedi következtetni, hogy hamar a boltokon ragadhat, ezért csökkenni fog az ára. Alapozzák ezt arra, hogy a japán amazonon 1/3-a az előrendelések száma annak, mint az az előző résznél volt.
Persze ki tudja, lehet, hogy tök jó lesz. (Nem fogadnék rá, mondjuk. De attól még lehet..:)

Volt az éjszakai Spike díjátadónak néhány érdekes pontja. Persze nem a díjak közt, mert azokkal nem lehet kezdeni semmit, inkább a bejelentések körül.
Nem észbontóak, inkább csak amolyan szemöldök emelgetésre késztetők.

Kezdődött az egész a Metal Gear Risinggal.
Ez a játék számomra sosem jelentett többet egy - eredetileg - Microsoftnak tett felelőtlen ígéretnél, amit végül szépen lepasszoltak másoknak. A Platinum Games persze biztos jobb játékot csinál majd és jobb választás, mint mondjuk a Ninja Theory, mert így legalább egy Bayonetta 2 lesz a játékból és nem Enslaved folytatás. Eddig sem érdekelt, most már még kevésbé. A sok nulla 8-as közt 10 pontossá magasztalódott boszorkányüldözde számomra szintén talány. Nem volt rossz játék, de nagyon csonkának éreztem végig. Az egy dolog, hogy van benne rengeteg mozgás, de miről szól az egész? Nyomd meg jókor a kitérés gombot a bullet time beindításához, utána mehet az őrület. A bossok karakterdizájnja alá volt rendelve az érdekes játékmenetnek, de úgy éreztem, hogy erőltetett volt egymás után azokkal a 3 csöves porszívókkal küzdeni, akik emellett még angyalok is voltak. Jobban illett volna mindez a pokoli lényekhez. De amikor volt érdekesség, mint a párduccá változás, az sem volt túlcifrázva. Emlékeim szerint pár nagyobb szakadék átugrására volt jó, meg valami eltűnő panelekből álló csövön volt érdemes rohangálni ebben az alakban. Lehetett volna akár jobb is, ha csinálnak alá pályákat és egy opció lett volna többől, mint mondjuk a Symphony of the Nightban.

Ilyen lesz a Rising is? Vagy olyan, mint a Vanquish? Mert hát hasonlított arra is. Pár órás lövölde/szeletelde az, amire számítok, mindenféle nyomozás, lopakodás, talányok nélkül. Az lesz kellemetlen, ha a Metal Gear rajongóknak nem fog tetszeni, a többieknek meg túl Metal Gear lesz.

Lehet, hogy jobban járt volna a Konami, ha simán átírja a MGS4-et Boxra.

Elhintették, hogy jön készül az új denevéremberes játék, az Arkham World. Esküszöm, hogy az jutott erről először eszembe, hogy vajon Kelet-Európa kódos lesz vagy simán játszható? :)

A többi trailer is semmitmondó volt. Az Epic Games komolytalan, de nem vicces zombi játéka, a Tekken Tag 2 videója vagy a Comman&Conquer és 2013-a.

Ezeket minek kell itt bemutatni?

Olyan az egész, mint a Halo 4 trailer. Nesze semmi, fogd meg jól. Viszlát egy-két év múlva, de addig is küldök majd visszaszámlálókat...

A Last of us legalább nem cg volt - bár annak néztem néha. Tegyük fel, hogy elhiszem, hogy ezt tényleg tudja a PS3. Azt viszont biztos nem tudja a gép, hogy már nem akarok Unchartedet. Legyen ez egy igazi túlélő horror-kaland.

Érdekesség, hogy az újraálmodott Tomb Raider Larája után a Last of usban szereplő kislány az, aki végre tetszik a japán játékosoknak is. Aláírom, Chloe és Elena számomra minden volt az Unchartedben, csak szexi nem. Ezt a kiscsajt meg lemintázták a babaarcú tini kinézetű, de egyébként már nagylány Ellen Page-ről.

Rá is kerestem, hogy miben szerepelt még az X-Men 3-on és az Eredeten kívül, s így találtam rá a 2010-es, Kick-Ass utánzatnak tűnő Superre.

A stáblistán olyan nevek ugrottak fel, mint Kevin Bacon, Liv Tyler és Nathan Fillion, szóval úgy tűnt, hogy megér egy kölcsönzést.

Na ha valami formabontó, akkor a Super az.

Teljességgel megmagyarázhatatlan játékot játszott a rendező az agyammal, miközben ezt a filmet néztem. Nem tudtam azt mondani, hogy tetszik, de amikor kimondtam volna, hogy nem, akkor előbukkant valami hihetetlen. Egy olyan poén amin hangosan nevet az ember vagy valami olyan bizarr szituáció, ami elgondolkodtat azon, hogy ez meg hogy ment át a cenzúrán és hogy kerül ebbe Kevin Bacon, még akkor is, ha alig szerepel?

A Kick-Assnek helyes szereplői voltak, szólt arról, hogy még ha béna vagy, akkor is lehetsz vicces vagy valaki. Vagy még bénább. A Super ehhez képest komoly dráma és elmebetegség. Nem lehet együtt érezni a szereplőkkel, valamiért mégis drukkol nekik az ember.

Talán a legkülönlegesebb film, amit idén láttam, pedig nem is ezévi termés.